Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Tóth Krisztina: Állatságok (versciklus)
Tóth Krisztina Állatságok Oposszum Alábbi opuszom tárgya az oposszum. Nem láthatsz te ilyet se utcán, se buszon. Pici, de nem pisze: abszolút ronda ő. Ne tűnődj a puszin, és vágy se epesszen, szőrös az oposszum, hosszú mint a bosszúm, csak arra vigyázz, hogy egy ág orrba ne... vágjon, ha arra mendegél éppen az oposszum. Erdőségekben él, széklete epeszín. Vombat Hogyha jő a vombat, az ember mit mondhat? A vombat külsején kevés dolog ronthat. Egy erszényes patkány, ráadásul törpe, jogos, hogy a napját üregekben töltse... Hogy az irodalom a lelkére hogy hat, nem tudni. Rovaron éldegél a vombat. Elég nyugodt állat, úgy hat kilót nyomhat. Tilos a vadászat és rádobni bombát! Dzseláda A pávián rokona a barna dzseláda. Azt hinnéd, Brehm úr csak kitalálta, pedig ő nemcsak hallott róla, de látta, de látta: Etiópia sűrű erdeiben ugrál vígan a barna dzseláda. Négy lábon blattyog a barna dzseláda, s ha gyökér, ha gumó, ha saláta, az neki mind ízlik, a szája zöldekkel, gyökerekkel van tele, így jó, tűnődik közben a barna dzseláda, csak sose jöjjön az oroszlán meg a kígyó. Nagy mara Áruld el nekem, nagymama, milyen állat a nagy mara? Van-e nagy feje, nagy hasa? Egészben véve nagy maga? Kisfiam, szólt a nagymama, pici állat a nagy mara. Mint egy nyúl, de a füle apró: de most ezzel egy kicsit hagyj, jó? 3
