Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 6. szám - Darvasi László: Virágzabálók (regényrészlet)

Pelsőczy nyelvtanulási lehetőségekről érdeklődött közel hajolva, édes arcszesz szagát, likőr illatát lehelve a másikra. Tisztelettudó fiatalemberre lenne szüksége, magyarázta, természetesen a lánya számára, aki...., a férfi hirtelen elhallgatott, de máris folytatta. Lehet szigorú oktató, de leginkább mégis olcsó legyen. Nem azért, mintha ő, Pelsőczy László nem tudna megfizetni egy drága, s a legfelső körökben forgolódó nyelvtudóst is akár, ám tapasztalata szerint a borsos áron okító nyelvtanárokat a rutin és a megszokás unalma vezérli, míg a fiatalok, akik olcsón vállalják ugyanazt a feladatot, a német múlt idő, a szenvedő ragozás elmagyarázását, nos, ők még tele vannak tettvággyal, bizonyítani akarnak, érdekli őket az eredmény, vagyis a nyelvtanárok kiválasztásának esetében mindig az jár el helyesen, aki a fiatalságot tekinti elsődleges szempontnak.

Szép Imre fanyaron elmosolyodott, a szomszéd asztalnál töprengő Kigl felé intett, s megjegyezte, a szerkesztő fia éppen efféle megoldás lenne. A fiú tökéletesen beszél németül, udvarias fiatalember, s ha jól tudja, az anyja ráadásul német volt. Pelsőczy bólintott, aztán azt kérdezte.

Megbízható fiú?

Miért, az apja nem az?, kérdezett vissza hunyorogva Szép Imre, s intett a pincérnek, hozzon két likőrt. Pelsőczy elhúzta a száját, mint aki nem egészen elégedett a válasszal.

Azt hiszem, verseket is ír a kis Kigl, jegyezte meg Szép Imre.

Aha, bólintott Pelsőczy, verseket ír, és a likőr után nyúlt. Szép Imre is ivott. A tudós később megtudta, hogy a kis Kigl valóban járt egy ideig a Pelsőczy- házba, ám a nyelvtanári karrierjének hamar vége szakadt, s nem igen lehetett tudni, hogy miért. De az azért sejthető volt, hogy Klára és a fiú között történt valami szokatlan.

A Szabóval esett affér után Szép Imre sokszor alakította úgy, hogy találkozzon Klárával. Lassan kitavaszodott, illata, szaga lett a világnak. Hol csak a vörös fényben ázó alkonyati utcán futottak össze, máskor a reggeli piacon váltottak néhány könnyen eltáncoló szót, miközben a lány a fényesre simogatott almák és durva héjú körték között válogatott. A férfi a kezét bámulta merőn, az apró, fehér kézfejét, az ujjait. Szép Imre egyszer azt hallotta valakitől, hogy az ujjak és a szerelem között sokkalta mélyebb kapcsolat munkál, mintsem hinni lehetne. Ha megszokod, ha kívánod a másik ujjait, akkor szereted igazán. És ha egyszer kellemetlennek látod a kéz ujjait, a körmök vagy a lábujj formáját, hát biztosan nem szeretsz már. Tavasz lett, aztán a nyár is úgy múlt el, hogy a férfi szinte csak arra emlékezett az elfutó hónapokból, hogy mikor és hol beszélt a lánnyal. Egyszer a házuk előtt botlottak egymásba, mintha ugyan véletlen lenne, hogy a Szép Imrének erre akad dolga, ráadásul vasárnap délidőben, amikor elnéptelenedik a város. Klára leplezetlen, fölényes gúnnyal bámult a férfira. Szép Imre zavartan köhécselt, aztán elmosolyodott. A férfi borotválkozott, mint a németek. S Klára látta, hogy több helyen megvágta az arcát. Jó lett volna megérinteni azt a kis sebet a szája sarkában.

13