Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 6. szám - Utassy József: Mikor az agyban téboly trónol

kiültetem kölyök szívem csillag alá, kőre.

Dobogná ki, verné, lüktetné világgá, ami fáj és lehetetlen immáron kibírni.

így az a vers indul, mihez végső pontot görgethet akár maga a dátumos halál is.

Hatvanöt évgyűrű arany tüze őrjít, pántolódik homlokomra a hetvenedik már.

Jövök a pokolból, kór tüze ragyogtat, megettem egy mázsa gyógyszert, s alig enyhül kínom.

Jövök a pokolból, harminchárom éve úgy járok én oda, mintha otthonomba mennék.

Otthonomba, végleg tébolydába zárva: ments meg engem, ifjúságom, te egyetlen, árva.

Hírhedt hangulat

Kedvem volna magamat megölni!

Hírhedt hangulat foglya lettem.

S nincs más kiút, mint megdögölni oly egyszerűen, ahogy születtem.