Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Fekete J. József: „Mit ér az irodalom, ha magyar?”

más kelet-európai emigráns írók (Szolzsenyicin, Kundera) műveinek sikertörténete volt, ám mégsem így történt.

Pintér Lajos egy érdekes fordulattal gondolja tovább a témát tanulmányának Reményvesztett emigráns - saját hazájában próféta című fejezetében, ám itt sem kapunk magyarázatot a sikerpálya elmaradására, a szöveg azzal foglalkozik, hogy német nyelvterületen egyáltalán mit tudtak, tudhattak Márai két emigrációs korszakáról.

Mégis, mi lehet a sikerének titka? Újra és újra fölbukkan ez a kérdés, amire annál is inkább nehéz válaszolni, mert maga az irodalmi siker fogalma is több oldalról problématizálható. Mázán Vilmos A siker komponensei című dolgozatában több tényezőre is rámutat, köztük Márai újrafelfedezésének körülményeire, a németországi átvétel körülményeire, a kiadói marketing- és reklámtevékenységére, a regény aktualitására, európai és világirodalmi kontextusára, szépirodalmi értékére, amihez természetesen hozzá kell tennünk a fordítás minőségének kérdését is. Kétségtelen, hogy a sikerben szerepe van a Földényi és Balassa által fölvetett „törés"-nek, a Nyugat és Kelet közötti hasadásnak, vagyis a romantikus, de ugyanakkor vad Kelet képzetét keltő Magyarországról származó Márai műve érdeklődésre tarthat számot. Annál is inkább, mert a föltételezett egzotikusság ellenére a németek előtt Márai életműve európainak és polgárinak számított, ami ráadásul a monarchikus, boldog békeidők iránti nosztalgiából (is) táplálkozik. Pintér Lajos nyomán röviden így összegezhető Márai újbóli német felfedezésének szellemi alapja, de legjobb, ha elolvassuk az általa összegzett német minősítéseket: „Van, aki középszerűnek tartja a műveit. Akad, aki úgy véli, a 20. századi magyar és európai irodalomnak olyan meghatározó írója Márai, hogy még az a kérdés is felmerülhet, vajon halálával, 1989-ben nem ért-e véget a 20. század. Karl-Markus Gauss és Hans-Peter Kunisch szerint Márai művei a tökéletes szórakoztató irodalom kategóriájába sorolhatók be, ugyanakkor nem érik el Joseph Roth, Bruno Schulz vagy Italo Svevo irodalmi igényességét. Kirstin Breitenfeller úgy látja, Márai hősei úgy cselekednek, ahogyan cselekedniük kell, és az történik, aminek történnie kell. Művei különösen sikeresek lehetnek olyan korokban, amikor hiányzik a megfelelő vallási és ideológiai támasz.

Armgard Seegers szerint lenyűgöző a Márai által használt mágikus nyelv. Stephan Hilpold a nyugodt, kicsit régimódi, kedélyes, kedves elbeszélés mesterének tartja az írót, Rolf Schneider nagy jelentőséget tulajdonít Márai sikerében a magyar-német történeti kapcsolatoknak és kulturális közelségnek; s az író művei Nabokovra emlékeztetik. Wendelin Schmidt-Dengler viszont Csehov és Ibsen műveivel rokonítja Márai köteteit. Összegzésként talán Cornelius Hell véleményét idézhetjük, miszerint Márait mindenképpen a 20. századi klasszikusok közé kell számítani. így tette, és rendre ezt teszi Máraival és életművével a német nyelvű sajtó az elmúlt fél évtizedben." (A szöveget a lábjegyzetek elhagyásával idéztem.)

Végül még csak annyit, hogy a kötet a német recepciótörténet feldolgozása mellett lehetőséget ad egyes művek német és magyar kontextusban való vizsgálatához, nyitott az összehasonlító irodalomtudományi érdeklődés irányában, és válogatott bibliográfiát közöl Márai Sándor műveinek 1999 és 2004 közötti német nyelvű recepciójához. A sorozat által dokumentált kutatómunka az egyetemi oktatás keretében folyt, a tanulmányok szerzői neves irodalomtörténészek és hallgatók egyaránt.

111