Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Faragó Kornélia: „A perspektíva végén”
Faragó Kornélia „A perspektíva végén" (Baka István prózaírásáról) A Baka-próza talán legátfogóbb íve a múltperspektíva mélyét és a jövőperspektíva végén túli pontokat köti össze. A múltak mélyén, a kezdetek kezdetén, a mindig várt, a soha meg nem talált jelentéseit variáló alakzat áll, a nagy fesztávú szerkezet másik pontja, az út végén, a labirintus végpontján túl „a világokat szülő vagy még semmibbé váló Semmi" (194). Megengedhetetlen leegyszerűsítéssel: az örök hiány és a Semmi között feszülő ív, a Beavatások (Pannon Könyvkiadó, Budapest, 1991) teljes prózaanyagát érintve, a Vasárnap délután kezdeteit, a „semmiben lebegő kora délutáni órát" (7), az Én, Thészeusz zárlatával kapcsolja össze, de kisebb fesztávú rajzolata a Thészeusz-narratíván belül is kivehető. A kezdetek kezdetét formázó hiányalakzat gazdag reprezentációban jelenik meg, finom jelentésszálaival mutatnak egymásra a szövegek. Különböző női nevek (az Edit ismétlődő jelleggel, továbbá Teréz, Margit, Korintha) társulnak hozzá, és minden nézőpontból egy kissé másnak látszik. A Vasárnap délutánban az Edit-élmény tapasztalati hatása kimozdítja az olvasást eredeti állásából. Az intertextualitásnak megnyíló érzés-szerkezet fokozatosan megváltoztatja a Duinói elégiák olvasatát, az új ráolvasásban „egyre zavarosabbnak és fellengzősebbeknek" (8) tünteti fel a verssorokat, míg végül a változások nyomán azonosságát veszti az olvasmányul szolgáló, zöld fedelű Rilke- kötet („mintha nem is ugyanazt a könyvet olvasná" 8) is. A Rilke-olvasásban az angyali jelenlét és az angyalban megjelenő többfelé tartozás élménye érvényesül - a lét többességén alapuló szemlélet a szférák közötti kiterjedés és a biblikumba, a mitológiákba való átjárás lehetőségét is közvetíti. Az angyalok mint hibridalkatú köztes lények „megoldást jelentenek az intervallum válságára" - írja Andrei Ple$u. Megoldást a kettéosztottság válságára, a létszférák szakadásának traumájára. A közbeeső terminusát hívjuk segítségül, „valahányszor a létező modulációiról beszélünk: a lehetségesről, a virtuálisról, a létezők »intenzív«, felső, közbevetett, velejáró, álombéli stb. változatairól. E birodalom közelében járunk, amikor többértékű logikáról, az érzésektől és az értelemtől egyformán eltérő megismerőképességekről vagy olyan eseményekről beszélünk, amelyek sem a »mítosz«, sem a »történelem« fogalmába nem illenek, és azért mégis események (például a látomásszerű élmények)."1 A prózaíró Baka Istvánt minden jel szerint a mundus imaginalis világának megírhatósága érdekelte. „Ebben a világban jönnek létre a különféle »látomások«, »kinyilatkoztatások«, teofániák, itt történik meg a holtak lelkének a feltámadása. E világban nincs tér, az idő pedig nem visszfordíthatatlan."1 2 1 Az angyalok. Építőkockák a közelség elméletéhez. A „távolság" diverziója. = Andrei Ple§u: A madarak nyelve. Jelenkor Kiadó, Pécs. 163. 2 I.m. 163. 92
