Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Borzák Tibor: Szolgálni a nemzetet
Ezt a házat is úgy alakítottuk át, hogy mindketten nyugodtan tudjunk alkotni. De nekem a város szívében is van műtermem, a nagyobb méretű képeimet ott szoktam megfesteni.- Egyébként mit jelent a B. betű? Bácskai? Bajai?- Azt is jelentheti. De mindjárt kiderül, hogy jelenthet mást is. Ha nagyszüleim nem éltek volna vadházasságban, akkor én Béda lennék, tudniillik apai nagyapámat Bédának hívták. Első feleségével elég rövid ideig volt együtt, nem éltek valami jól, de hivatalosan nem váltak el. Nagyapám összeköltöztött Mikii Klára nagybaracskai dadával, házasságot viszont a helyzetre való tekintettel nem köthettek. így lett gyermekük Mikii Antal. Az én apám. Tehát a B.-vel akár a Béda-vérvonalra is utalhatnék, hogy legalább egy betűt visszalophassak belőle. B. Mikii Ferenc klasszikus hagyományokon nevelkedett Rudnay Gyula mellett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Tehetsége, művészi munkája e nemes eredményekből építkezett, anélkül, hogy akár a nagybányai festészetnek egyenes folytatója lenne. Nagy tisztelettel és áhítattal adózik képeivel szülőföldjének, amely egész életét inspirálta és adott ihletett a megfestésre. A Duna, Baja, a hozzá közel álló vidékek nem egyszerűen csak tájképek, szép látványok, mert ezeken át zeng B. Mikii Ferenc érzékeny lelke és hódolata. A táj adta hangulatok és élmények sajátos feldolgozásához járul hozzá meditativ, szemlélődő alkata és érdeklődése, amely minduntalan elvezeti őt a közelebbi és messzibb tájakra, akár Tokaj, akár Görögország, Itália vagy Spanyolország legyen is neve e helyeknek. Tájai költeményekké válnak akkor is, amikor csak kompozíciós szerepük van embercsoportjai megjelenítésekor. Érzelmeket hordozó alakjai leginkább a tragikus mozzanatok pillanataiban állnak előttünk, de a bölcs néphit szép szokásainak, az év kiemelkedő napjainak, ünnepeinek megörökítése is meg-megújuló igénye a művésznek. - Kratochwill Mimi- Szinte egész életét Baján töltötte. Miért hűséges szűkebb hazájához? Mi a vonzereje a bácskai vidéknek, a Sugovica-parti városnak?- Szeretem az itt élő embereket. Engem elsősorban a szüléimhez való ragaszkodás marasztalt. És javarészt miattuk jöttem vissza Bajára a Budapesten töltött éveim után.- Nem akárkivel tért vissza. Mesterével, Rudnay Gyulával...- A főiskolán nyugdíjazták Rudnayt, Szőnyi Istvánt, Varga Nándort. Amikor a háború után visszamentem a tanársegédi állásomba, mester nélkül maradtam. Rudnay posztját Bernáth Aurél vette át, ő pedig mást vett maga mellé. Nekem adtak egy műtermet az Epreskertben, egy évig még ott dolgozhattam. Természetesen nem szakítottam meg a kapcsolatomat Rudnayval, időnként felkerestem. Egyik alkalommal arról beszélt, hogy szeretne vidéken indítani egy művésztelepet a nagybányai minta alapján, mert úgy érzi, a magyar művészet, a magyar művészeti magatartás veszélyben van. Megkérdezte, vele tartanék-e. Gondolkodás nélkül igent mondtam. Azt azonban még nem tudta, hol is lenne az a művésztelep. Nekem egyből eszembe jutott Baja... Gyorsan hazautaztam, egyenest a városházára mentem. Megkerestem Babity József polgármestert - eredetileg lakatos volt! -, aki azt mondta, ő ehhez nem ért, nála okosabb emberekkel beszéljek. így jutottam el dr. Jobbágy Jenő főjegyzőhöz és dr. Takács Endre városi levéltároshoz, aki egyébként a háború után Baja első polgármestere volt. Felvázoltam nekik az elképzeléseket, mire ők csodálkozva visszakérdeztek: „Rudnay lejönne Bajára? Hurrá!" Áldásukat adták rá.- Mit szólt hozzá Rudnay?- Örült neki. Kérdezgetett Bajáról. Előbb Nagy István festőművészről meséltem, aki életének utolsó éveit töltötte városunkban, itt is van eltemetve. Aztán felemlegettem az Éber családot. Őket ismerte, Éber Sándor és Éber Anna nála tanult, idősebb Éber Sándor 77
