Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Olasz Sándor: A regényírói én „stabilizálódása”
Új ajtók nyílnak meg előtte. De mindig csak azon az ajtón juthat tovább, amit valaki más nyit ki a számára." - írja Jancsó-esszéjében Sándor Iván.11 A bezártság, a kitörés képtelenségének parabolái helyzete távolról még Kafka novelláját, A császár üzenetét is fölidézi. Jancsó filmjében a labirintusból kijutót hátulról lövik le. Solt István életben marad, kiszabadul, aláírja azt a papírt, mely szerint mindössze egy napig volt fogságban, s a történtekről nem beszél senkinek. A második fordulat, a szabadulás tehát nem szabadulás, mivel a totális értelmetlenségben végleg el kell felednie önmagát. Pusztán az a hely látszik, ahonnan a történetnélküliség története belátható: „...egyszer álmomban, annak az öreg rabbinak, akit Vajda temetésén láttam, valami alteregója azt mondta, a történetek elvesztek, és egyedül a nézőpont maradt meg, ahonnan ezt láthatjuk, igen, mindez azt jelenti, hogy egymás ellen fordul... hogyan is?... éppen a történelem töri ketté a történetedet... pedig te a történelemben csak a saját történeteddel lehetsz benne." A történetvesztéssel együtt járó énvesztés a regény jelentésének egyik legfontosabb rétege. Nincsenek történetek, mert a történet előrehalad. „Egyetlen történet van, annak a története, aminek az árán ezt felismerjük..." Számunkra így csupán az a hely marad, ahonnan mindez megpillantható. A fentiek miatt is meghökkentő, hogy a regény megjelenésekor Nagy Péter a fejlődésregényt, sőt nevelési regényt emlegette.12 Hiszen a fejlődésregényhez fejlődő hős kell. Solt István azonban végül is nem változik, a második fordulópont után ugyanolyan tanácstalan, összekavarodott ember, mint az első előtt. Sokkal inkább a pikareszkbe oltott abszurd „hősét" látjuk. Ha a szabadulás nem szabadulás helyzetében Márai Sándor először csak 2000-ben megjelent Szabadulás című regénye sejlik föl, akkor a megrázó fordulópontok ellenére sem változó Solt István alakja Kertész Imre Sorstalanságának Köves Gyurijával állítható párhuzamba. A mű narratív struktúrája is hasonlóságot mutat a Kertész regényére is jellemző kronotopikus szerkezettel, melyet Bahtyin „köznapi kalandregénynek" nevez. A mindennapok idejével összefonódó metamorfózis látszólag mindkét műben egy kiinduló állapot - átváltozás - vissza változás sémával jellemezhető. A világot nem ismerő gyermek/fiatalember fokozatosan belesodródik a rabság személyiségsorvasztó állapotába, a szabadulás azonban nem jelent lényegi fordulatot. Köves Gyuri sorstalansága, Solt István ködlovassága folytatódik. Élethelyzeteik ugyan változnak (Bahtyin szavaival), „valami mássá" viszont nem válnak. Ezen a ponton sajnálatos módon el kell búcsúznunk a fejlődés- vagy a kalandregénnyel való párhuzam további komparációs lehetőségeitől. Sándor Iván regényében a különféle stációk között nincs kapcsolat, a történések sokszor szinte szervetlenül követik egymást. Anyja elvesztésekor mondja a hős: „Most úgy érzem, hogy minden, ami elindulásunk előtt történt, már megközelíthetetlen burokba zárult, a folyamatosság szétrobbant, a régi gyermeki érthetetlenségek és a létező zűrzavar között nincs híd." Az apa példája sem igazít el: „tanúja voltam életének, de nem értem indítékait". Végzetesen nem következnek egymás után a dolgok: „apám azt tanácsolná, haladjak sorrendben, egyik láncszem a másik után, de hol kezdjem, az életemet nem élhetem újra itt végig..." (Az „itt" az idézett szövegben a börtönre vonatkozik.) Az abszurd, az irracionális terepén járunk, ahol már alig lehet tudni, mi az álom és mi a „féléber kín": „a lehetséges összefolyt a lehetetlennel, a valószínű és az érthetetlen helycseréje miatt..." A homályba vesző vasajtók, tekervényes, alagútszerű folyosók a helyszínei a jelent kiiktató dimenzióvesztésnek és az igény eltűnésének, hogy bármiféle jövőt képzeljen el magának. „Mintha elvesztek volna az utak." Pedig a regény a vonat és az utazás minden bizonnyal jelképes keretével indul és zárul. így válik teljessé (Poszler Györgyöt idézve) „a szétvert családregény pszichológiai kamaradrámája".13 46
