Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Sándor Iván: „Várni kell, hogy emlékezni tudjunk…” – Várkonyi Benedek beszélgetése –

érzi: most!... A Ködlovas, ami 1983-ban jelent meg, az ötvenes évek koncepciós pereiről szól. A nyolcvanas évek elején jutottam el odáig, hogy ezt meg tudtam írni. A tapasztalat forma és nyelv nélkül kevés a regényíráshoz. Beszélgettünk arról, hogy kritikusként kezdtél dolgozni igazán. Kaptál kritikákat, néha az volt a kritika, hogy nem mondtak a megjelenő könyvedről semmit. Hogy bírtad ezeket a kri­tikákat, és kaptál-e olyan kritikát, amely igazán elmarasztaló volt, tehát nem hallgatás vagy nem dicséret, hanem elmarasztaló, és ezeket hogy tudtad feldolgozni? Mennyire segített aztán továbblendülni? Kaptam elmarasztaló kritikákat az első regényeimre, a Hullámokra, a Földközelbenre. Nem estek jól, de nagyon könnyen fel tudtam őket dolgozni, két okból. Az egyik az volt, hogy én magam is tudtam, vannak - nagyvonalúan szólva - gyengeségeik. Másrészt - persze ezt csak a mából tudom így látni - az elmarasztaló kritikák olyanoktól jöttek, akiket már a nyolcvanas évek közepétől-végétől, főleg azonban a kilencvenes évektől nem jegyez a kritikatörténet, az irodalomtörténet. Nagyon szembetűnő, hogy a regényeid nagy többségében a történelem a legfőbb mozzanat. Inkább próbálod a múltat feldolgozni, a közelebbi vagy távolabbi múltat, itt elsősorban '56-ra gondolok vagy a negyvenes évekre, és egy pillanatra feltűnt 1848 is. Mi az, ami ennyire vonz ehhez? Ezekben sorsok vannak, mint minden regényben, de miért kötöd mindig a történelemhez a sorsokat? így van, de azt is hozzáteszem, hogy látszólag van csak így. Engem nem maga a történelem érdekel, hanem a történelemben élő ember sorsa. A történelem sodrás, örvénylés, látszatok szerinti előrehaladás, közben állandóan egy helyben topogás vagy visszajátszódás. A közép-európai és a magyar történelem - Bibó szavaival élve - folya­matos zsákutcás történet, folyamatosan hamis történelem, amelynek a felfedése nélkül az emberi sorsok megmutathatatlanok. Pontosabban szólva, az emberi sorsok terheltek ezzel a hatalmas súllyal, amit a történelem jelent, változatlanul és folyamatosságában minden történelmi időszakban, persze más és más formában a Monarchiában, a Horthy- féldiktatúrában, a második világháborús rémtörténetben, a Rákosi-korszakban, 1956-ban, a rendszerváltás után az új demokratikus formák közötti áldemokratikus létformákban egyaránt. Ezért érezheted úgy, hogy a történelem nagyon erősen megjelenik az emberi sorsokban. Az anyagom az ember helyzete a történelemben. Idős vagyok, természetesen próbálom tapintani a mát, a rendszerváltás utáni korszakot, esszézek is erről. Sok fiatal íróval, kritikussal van jó, némelyikkel baráti kapcsolatom. Mondhatom úgy, hogy korom ellenére benne vagyok a jelenben, de hát az anyagom mégiscsak a huszadik század. A Drága Livben például lényegében eljutok a máig, vagy amikor 1990-ben az Arabeszket írtam, eljutottam a nyolcvanas évekig. Hát hova jusson el egy '90-ben írt regény, ha nem a negyvenes évektől a nyolcvanas évekig? Vannak a regényeidben - és egyáltalán abban a világban, amelyben mozogsz, ebbe az esz- széket is beleértem - olyan motívumok, amelyek rendre visszatérnek. Most két ilyen motívum jut eszembe. Az egyik: mikoriak a golyónyomok a házfalakon, 1956-ból, 1944r-45-ből valók vagy még korábbiak? A másik: feltűnt, mert nagyon erős szót használsz, a roncsolt személyiség. Miért gondolod, hogy a személyiség ennyire roncsolódik? Ez összefügg a golyónyomokkal? Ez a két motívum annyira összecseng, mintha ki nem mondott összefüggést is látnál közöttük. A „mikoriak a golyónyomok?" a Drága Linnék abban a jelenetében hangzik el, amikor Liv kutatja a múltját, Zoltánnal megállnak valahol egy vakolathiányos, golyónyomos ház előtt, és a házmestertől érdeklődik, hogy megtudjon valamit a múltból. A házmester nem tud válaszolni a házfalat illetően, akkor fakad ki Lívia, vagyis Liv: egy ország, ahol még A követés címen - megjelent fejezeteinek munkacíme A tetthely megközelítése volt - az április végi könyvvásárra jelent meg a Kalligram Kiadónál. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom