Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Jász Attila: Az örökkévalóság 1 napja
már robbanékonnyá fojtódik a csend. Vársz, figyelsz. Semmi. Nem bírod tovább, dolgozni úgyse tudsz már. Kedvenc helyeden foglalsz el őrállást. Figyeled az ablakba tett madáretető körüli nyüzsgést. Hihetetlen mennyiségű madár verődik össze a környékből. Egyenként, az ágakról, a környező bokrokról repdesnek az etetőbe a cinkék, a csuszkák, a verebek. A rigók meglepően óvatosak, nem mernek az etetőig repülni. (Találnak még néhány hullott almát a fa alatt.) A meggyvágók tekintélye (kúpos, kemény csőr, nagyobb test) tiszteletet parancsol a cinkék előtt, a verebeket leszorítja a földre. Zajlik a madárélet. Most meg azért nem tudsz visszamenni dolgozni, mert oda vagy szögezve az ablak elé. Lenyűgöz ez a nyüzsgés. Bummm. A rejtélyes koppanásokról meg is feledkeztél. Ez az újabb koppanás a másik ablakon erősebb, mint a korábbiak. Az ablak közepén sárgás, elmosódott folt, körülötte szürke, pihés valami. Egészen közel hajolnál az ablaküveghez, amikor észreveszed. Az ablakpárkányon egy meggyvágó csücsül kókadtan, szeméből pedig, akárha könnyek, vércseppek szivárognak szép tollazatán lefelé, kis tócsába. (Ennyit karitatív, madárbarát tevékenységedről, vonod le a következtetést a koppanások titka és a függöny nélküli ablakok kapcsán.) Hagyod a madarat, egy fél óráig, hadd térjen magához, aztán kimész megnézni. Szerencsére semmi baja, elrepül. Az etetőt átrakod a kerti asztalra. így messzebb van ugyan, a gyerekek nem látják közelről a madarakat, de. Néhány napig még kopogtatnak, aztán már csak a jeges eső veri időnként az ablakot. Az örökkévalóság kockázata Kutyás ember vagy. Meg apa. Meg kisvárosi polgár is. Melyik a fontosabb, és el kell-e ezt dönteni néhanapján? Például, ha a városodban nemzetközi kutyakiállítást rendeznek, természetvédelmi területen. Azaz, egészen pontosan ott csak parkolót, fizetőset(!) alakítanak ki. Ideális hely, tágas nagy mező, védett, régi fák körben. Persze, most az autóktól nem látszanak a fák, az erdő. Személy, lakókocsis, emeletes és kisbusz, amennyi csak elfér és még annál is több, egymás mellett, ajtónyitásnyi távolságra se. A kutyák már az autókból kiszabadulva kénytelenek elvégezni dolgukat. Az öreg hársfasor előtt nemrég EU-szabvány- nak megfelelő játszótér épült, homokozóval. (...) Nemrég még azért küzdöttél, hogy az angolparknak ezt a hátsó részét zárják le az autós rodeósok és az illegális szemétlerakók elől. (A behajtást akadályozó oszlopot az első nap kidöntötték, azóta sem sikerült visszarakatni...) Kezdésre már a kertvárosi utcák járdái is tele vannak parkoló autókkal, majd szeméttel és kutyaszarral. (Akár a fővárosi járdák.) Kutyagazda vagy, a tenyésztőket meg is értenéd, ebből élnek. Bár néhány kilométerrel arrébb, a vasúton túl, hatalmas füves területek (igaz, nem természetvédelmi) vannak, ahol elfértek volna mind a parkoló autók, a kutyák (ürülékestől) és az érdeklődők is. Apa is vagy, gyerekeidnek az őszi szünetben az angolpark hátulja, a játszótér, a homokozó tiltott terület lesz. Lokálpatrióta is lennél, aki szomorúan látja környezete (ha már ilyen szép adódott) értelmetlen rombolását. Mindig mondják, naiv vagy (szakmai ártalom), mert elhitted, ha már néhány száz éve így „megvan", megmaradt ez a park. Az már majdnem egy 7
