Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Szuromi Pál: Fekete izzásban
Bárhogy is vesszük: Kajári Gyula voltaképp egylényegű művész. Kétségtelen ugyan: nála a műfaji, technikai változékonyság ugyanúgy tetten érhető, akár a tematikai, tartalmi zónák kontrasztos egymásra épülése. De mindhiába. Számára mindvégig azok a személyesen átélt szubjektív és eszmei mozzanatok maradnak mértékadóak, amiket fiatal fejjel fokozatosan kialakít magában. És itt mindenekelőtt szüntelenül vibráló érzéki, indulati egyéniségének művészi kivetítésére gondolok. Amihez aztán a föld- és emberközeli szemlélet, egyben a historikus, erkölcsi vonzatú valóságlátás is természetesen csatlakozik. Ha meggondoljuk: az ötvenes-hatvanas esztendők rettentően vonalas, feszült világában járunk, ahol a szubjektivitás megvallása, a nemzeti értékek felvállalása meglehetősen gyanúsnak számított. Miként Kajári is bizonyos fenntartásokkal kezelte a fokozatosan kibomló modem, avantgárd törekvéseket. Nem mintha eleve begyöpösödött, konzervatív felfogású lett volna. Dehogy. Csak az öncélú, tartalmatlan formai játszadozás és kísérletezés irgalmatlanul bosszantotta. Elvégre egy tartalomcentrikus, igazságkereső alkotóval állunk szemben. Esztétikai igazmondás, alkotói hitelesség? Első látásra némi kétséget ébresztenek bennünk e fogalmak. Hisz leginkább a tudomány szféráiban használatosak. Mindazonáltal a művészeti életben is gyakran felbukkannak, s egyféle erkölcsi, szakmai minősítést hordoznak. Nos, Kajári Gyula esetében mindenesetre egy rendkívül alapos, már-már interdiszciplináris természetű valóságkutatóról kell tudomást vennünk. Mert „63-ig egyfolytában jártam a tanyavilágot" - emlékezik a művész. „Volt olyan délután, mikor [...] Kardoskúton egy öregasszony keserves panaszait hallgattam. Az első világháborúban meghalt a férje, akkor született a fia, az meg elesett a második világháborúban, és végül ott maradt egyedül. Állt az ajtó előtt összekulcsolt kézzel, hulltak a könnyei [...] valakinek végre elpanaszolhatta az életét. Számtalan ilyen emberi sorsot hallgattam végig, amikből én mindig valamilyen szakmai dolgot merítettem." (Menyhárt: 22-23. o.) Alighanem ebből is kitűnik: Kajári pusztai vizsgálódásaiban a tüzetes tartalmi, alaki érdeklődés éppúgy szerepet kapott, akárcsak az igazi tudósokra jellemző türelem és aprólékosság. Persze kár lenne azt hinnünk: a művész figyelmét csupán csak a paraszti családok sokrétűen izgalmas, romantikus históriája vonzotta. Nem, ennél egy tudatosabb, konkrétabb és átfogóbb szempont is ott bujkált tekintetében. Kajári Gyula ugyanis pontosan bemérte: valójában egy korszakos érvényű történelmi sorsforduló időszakában szembesül az alföldi puszták népével. Elég most csak az évszázados tanyai porták fokozatos leépülésére, lerobbanására - s ezzel együtt a traktorok, a korszerűbb mezőgazdasági gépek feltűnő elterjedésére utalnom. Ugyanakkor a felemás, fájdalmas tsz-szervezések és kollektivizálások korszakában vagyunk. Vagyis egészében egy olyanféle bonyolult, katartikus társadalmi helyzetben, amelyben a hagyományos paraszti életforma megannyi személyi és tárgyi eleme úgyszólván a történelem süllyesztőjébe kerül. Nos, a nincstelen földműves családból érkező alkotó e fölöttébb emberpróbáló, válságos és drámai időszakot akarja hiteles művészetté transzponálni. Mintegy hajdani nagyapáink, dédapáink méltóságos és keserves végnapjait szeretné megörökíteni. Tudjuk: ez az emberi, historikus készség a többi vásárhelyi alkotónál is nyomatékos teret kap (lásd pl. Kohán robusztus asszonyalakjai, Szalay tsz-sorozata vagy Fejér Csaba tanyavariációi). S csakugyan: az utóbbi festő míves, mágikus képein egész a szürkés, barnás monokrómiáig nyomul előre a művészi stilizálás. A grafikus Kajári Gyula ellenben ennél is puritánabb, lakonikusabb kifejezési metódust választ. Számára elsősorban a koromfekete, érces pitt kréta vagy az omlékonyabb szén anyag lesz a karakterisztikusan meghatározó. Másképpen: a drámai egyszerűségű fehér-fekete tolmácsolás. Igaz ugyan: alkalmanként a színes pasztellek elevenebb hangzatait is igénybe veszi. Ám ezúttal is az 82
