Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Tandori Dezső: Gergely-naptár fahangra
mikor gondol mást, mint mások, vagyis: „Legyetek egészségesek, éljétek kinti életeteket, bírjátok valahogy a telet, kicsit segítünk rajtatok itt-ott, de persze... persze... tik-tak jó költő vigasz (Tóth Árpád) a csipogástok, ne kellene beavatkoznom..." Ezt nem a Totyi halála hozta „elvágólag", ez, hát én nem tudom, valami, de milyen valami, mi-valami? Az ideogrammák fejezhetik ki csupán, a „Töredék" emlékei. A legnagyobb teljességek egyike ez („nagy" nincs!), rejtély a figura önmagának is. Nem is az van, hogy „másokkal", „a madár-másikkal" pl. nem törődik (már), nem az, hogy rettentő halálfélelemben élt, míg madarakkal élt így, nem az, hogy „nekik" így nem kell kereskedelmi rádiókat szólaltatnia, nem. Ez más. A figura maga a más, magának a más. Nem önmaga mása. (A zenónian létre nem hozható pont meg, visszájáról - mely nem jött létre, épp! -, igen, onnan nézve: maga az elmúltság, az elmúlás? Romantikus képzet. De lehet létjoga. O, képzeteink!) X. Nem jutottam el a létre nem hozható pont dolgában az elalvásig. Végképp nem a halálig. Mikor alszunk el? Örök sablonkérdés. Drasztikus határátlépés kellene, hogy legyen így az elalvás? A halál gondolhatóan az. De az elalvást nem tudom. Ez az, hogy „nem tudom". Vannak, persze, átmenetek. Van, ha rögtön visszariadsz, éberségbe, tudod: már képtelenül gondoltam valamit, persze, hogy nincs a Hayvenkádor Elhumulása A Dombtetőn. Van ott kis ház, de nincs „hayvenkádor", nem történik semmi „elhumulásként". Pedig én a kezdődő álomban már ezt fogalmaztam, csak valami visszariasztott, szó szerint, ébrenlétbe. A matekdogában írtam az érintkezés, találkozás, eszmecsere pont-nem- jön-létre-végül dolgáról. Most az italnélküliség is ilyen nem-jön-létre-a-pont. Evidens, hogy nem megyek be egy presszóba, kocsmába, nem állok oda ivá- szatos pulthoz, nem fogom érezni a szesz ízét. De nem lóversenyfogadok, nem utazom csak Bécsbe sem, nem olvasok fel a Rádióban egy lapnyi papírt, nem és nem ez... nem és nem amaz... De, megírtam a matekdogában, semmi köze ehhez annak, hogy gyakorlatilag vagy szeretetileg jó, fontos, természetes lenne-e az vagy amaz. A zenóni szempont érvényesült nálam. Nem a hérakleitoszi. Ez utóbbit csak tudom. Ah, nem mindegy, más város, más kocsmapult, más ló? Ez Hérakleitosz. Zenón az, hogy válassz, a drasztikum - vagy az eredendő létrehozás, de tudatosan. Azaz nem. Ez nem ilyen egyszerű. Megjelenni, találkozni - bizonyos céllal - drasztikum. Nem baj mégse annak, aki... Csak annak, aki meg... Erre is van „Töredék"-passzus; vagy ha nem „Talált tárgy", ezt nézem. Ahogy minden - körbeforgatható útjelző tábla. S nem az utasnak veszélyes az ilyesmi körülmény, hiszen az utazót vigasztalhatja egy kellemes vendégfogadó, jó bor, szép haszon, kedves kapcsolat, érzéki vagy gondolati öröm. Hanem az egy- helyben-maradót (ld. a hérakleitoszi egy-a-parton állót) tönkreteszi ebbéli létezésében. Lehet ilyen tudatossággal élni?! kérdi valaki elborzadva. A figura azt 29
