Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Kovács András Ferenc: Kavafisz-átiratok
Vaksors „...valami bűnökkel megrakott nőszemély, a fúriák szolgálója, a démonok cselédje" (Nikétasz Khoniatész) Istentelen keresztesek, szaracénszívű frankok, gaz latinok fosztogatnak. Gyűlöletre, gyalázatra folyton akad valami ok - tobzódó bitangok, címeres rablók dúlnak, tetéznek rémtetteket. Dölyfös indulatukra, könyörtelen, becstelen és rettegett bűneikre szavakat sem talál, menekül Nikétasz Khoniatész, mert olyan esztelen, kiszámíthatatlan, kártékony a vész a förtelem s a mocskolt vérözön a város utcáin átfolyik dühöngőn... (Tán a füstben az Úr se lát Konstantinápolyig.) Égnek a házsorok és paloták, fölgyújtották a császári tékát - a görög gyűjteményeket, az antik könyvtárak maradékát. Elégnek katalógusok, másolatok, ritka kéziratok - a műveken s a lelkeken beteljesülnek a régi átkok. Minden kincset elragadnak aranyéhes frankok, csaló latinok. Minden szépet megfertőznek - szent ereklyék, szüzek, ikonok vettetnek a szemétdombra, s a mártírok szétszórt csontjait pervátákba hányják a pokoli Antikrisztus előfutárai. Templomokban osztozkodnak, oltárt, szentélyt beszennyeznek, veszekednek a zsákmányon az ocsmány zsoldosseregek a Hagia Szophiában egy némber, torkos, babilóni szajha, a pátriárka trónszékébe ülvén most kezd szaggatott dalba, majd táncol a latroknak, s amíg sok tolvaj senki dőzsöl, az élőket betemető s a holtakat kihantoló időből, a gyilkos dáridóból fölmagaslik a sárba ledöndülő szentek között a Sátán, a sötételméjű Vaksors: Dandolo. (1921. május) 35
