Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VIII.
olyan csapdától, mint amilyet nagy flotta esetén egy kis öböl jelent, felbuzdulva a görögök viszálykodásáról szóló hírtől, parancsot ad flottájának, hogy hajózzon Szalamiszhoz, zárja el a görögök menekülési útvonalát. A perzsák éjszaka, a sötétség leple alatt hajtják végre ezt a manővert. Azon az éjszakán, amikor a perzsák lopva, csöndben az öbölhöz közelítenek, a mit sem sejtő görögök között újabb veszekedés támad: A Szalamiszndl állomásozó hellén vezérek közben hevesen vitatkoztak. Még nem tudták, hogy a barbárok hajói körülfogták őket, s azt hitték, az ellenség most is ugyanott van, ahol napközben látták. Amikor tudomást szereznek a perzsák közeledéséről, előbb el sem akarják hinni, végül aztán mégiscsak tudomásul veszik, és Themisztoklész lelkesítésére készülni kezdenek a harcra. Az ütközet hajnalban veszi kezdetét, így hát Xerxész, aki a Szalamisszal szemközti Aigaleósz nevű hegy lábánál elhelyezett trónjáról mindent láthat, ...ha bátor haditettet látott, írnokával feljegyeztette a hajó kapitányának és városának a nevét. Xerxész hisz a győzelemben, s a csata után ki akarja tüntetni a hősöket. A világirodalomban előforduló legkülönfélébb csataleírásoknak van egy közös nevezőjük - hatalmas káosz, óriási zűrzavar, kozmikus méretű rendetlenség képét nyújtják. Még a legjobban előkészített csatáról is elmondható, hogy az összecsapás pillanatában véres, lüktető gomolyaggá alakul, amelyet nehéz áttekinteni, s amelyet nehéz irányítani. Némelyek rohannak, hogy megöljék az ellenfelet, mások azt nézik, hogyan kerülhetnék el a csapást, vagy legalább hogyan ugorhatnának félre, s mindez ordítások, jajkiáltások, sikoltások, fejetlen kavarodás, lárma és füst közepette zajlik. így volt ez Szalamisznál is. Míg két ember birkózásában van valamiféle hajlékonyság, sőt kecsesség, addig két, fahajókból álló, ezernyi evező segítségével mozgatott flotta összecsapása olyan lehetett, mint egy hatalmas tartály, amelybe valaki több száz ügyetlen mozgású, esetlenül egymás hegyén-hátán mászó, összegabalyodott tarisznyarákot hajított volna. A hajók egymásnak csapódtak, az egyik felfordult, a másik egész legénységével együtt a mélybe süllyedt, volt, amelyik megpróbált kihátrálni, másutt néhány végérvényesen egymásba ékelődött, összegubancolódott hajó forgolódott, megint másutt egy hajó meg akart fordulni, hogy kisurranjon az öbölből, az általános zűrzavarban görög támadt görögre, perzsa perzsára, mígnem órákkal később, e tengeri pokol befejezéseként, a perzsák tudomásul vették a vereséget, s azok, akik közülük nem süllyedtek el, akik életben maradtak - elmenekültek. Xerxész első reakciója a félelem volt. Először is elküldi Perzsiába az ágyasaitól született néhány fattyú gyermekét, akik vele voltak... Fiait a pédaszoszi Hermotimosz őrizetére bízta, ő volt a király első heréltje. Ennek az embernek a sorsa nagyon érdekli Hérodotoszt, részletesen ír hát róla: Hermotimoszt korábban súlyos sérelem érte, amiért olyan kegyetlen bosszút állt, amilyent tudomásunk szerint még egyetlen ember sem. Az ellenség kezébe került hadifogolyként, és eladták egy Panióniosz nevű khioszi embernek, aki a legistentelenebb módon lett gazdaggá. Szép testű fiatal fiúkat vásároltatott össze, majd kiheréltette és jó pénzen eladatta őket a szardiszi és az epheszoszi piacon. A barbárok ugyanis többre 27
