Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VIII.
Xerxészt mindvégig a bizonytalanság érzése gyötri. Egy pillanatra sem tud tőle megszabadulni. Próbálja ugyan kevélységgel, gőggel palástolni mindezt, s hogy erősebbnek, belsőleg szilárdabbnak, magabiztosabbnak érezze magát, szárazföldi és tengeri seregszemlét tart. A hatalmas embertömeg önmagában is imponáló, lélegzetelállító lehet. Az íjakból egyszerre annyi nyilat lőnek ki, hogy azok eltakarják a napot. A megszámlálhatatlanul sok hajótól nem látni az öböl vizét: Amikor Abüdoszba értek, Xerxész szemlét akart tartani a teljes sereg fölött. Parancsára az abüdosziak már előre faragtak neki egy fehér márvány trónszéket, és felállították egy domb tetejére. Ebbe ült Xerxész, és megszemlélte szárazföldi seregét és hajóhadát. Majd kifejezte azt a kívánságát, hogy hajósversenyt szeretne látni... Örült Xerxész a verseny és a sereg látványának. Amikor látta, hogy hajói beborítják a Hellészpontoszt, és katonái tömege ellepi az egész partot és az abüdoszi síkságot, boldognak mondta magát, majd sírva fakadt. Sír a király? Nagybátyja, Artabanosz a síró Xerxész láttán így szólt: „Hogy lehet az, királyom, hogy épp a fordítottját csinálod, mint néhány pillanattal ezelőtt? Akkor boldognak mondtad magad, most meg sírsz!" „Igen - válaszolta Xerxész -, mert elfogott a szánalom. Elgondoltam, hogy milyen kurta is az emberi élet, s hogy ennyi ember közül száz év múlva egyetlen egy sem él már." Ez az életről és halálról folyó beszélgetés még jó ideig tart köztük, majd a király visszaküldi idős nagybátyját Szuszába, ő maga pedig, megvárván a hajnalt, elrendeli az átkelést a Hellészpontoszon át a túlpartra - Európába. Midőn a nap felkelt, Xerxész aranykehelyből áldozati italt öntött a vízbe, és a naphoz fohászkodott, hogy ne érje semmi csapás, átkelhessen Európába, és elérjen Európa legvégső határáig. Xerxész hadserege, miközben kiitta az útjába akadó folyókat, megette az ösz- szes fellelhető élelmet, folyton az Égei-tenger északi partvonala mentén haladva, eléri Thrákiát, Makedóniát, Thesszaliát, s eljut Thermopülaiba. Thermopülairól minden gyerek tanul az iskolában, általában egy egész órát szentelnek neki a tanárok, a tanulóknak kis térképeket kell rajzolniuk, esetleg még dolgozatot is írnak, és érettségire puskát készítenek a témából. Thermopülai keskeny szoros, átjáró a tenger és egy magas hegy között, északnyugatra a mai görög fővárostól. Aki beveszi ezt az átjárót, az előtt nyitva az út Athénig. Jól tudják ezt a perzsák is, de a hellének is. Ezért vívnak majd itt elkeseredett ütközetet, amelyben minden hellén harcos elesik, de a perzsák veszteségei is hatalmasak lesznek. Xerxész kezdetben arra számított, hogy a Thermopülait védő maroknyi hellén a gigantikus méretű perzsa hadsereg láttán egyszerűen elmenekül, ezért hát nyugodtan várta, hogy ez bekövetkezzék. Csakhogy a Leónidasz vezette görögök nem vonulnak vissza. Az egyre türelmetlenebb Xerxész erre ...lovas felderítőt küldött, hogy kilesse, hányán vannak a hellének és mit csinálnak... a perzsa megfigyelte, hogy egyesek testgyakorlatokat végeznek, mások meg a hajukat fésülgetik. Ezen a látványon nagyon elcsodálkozott, aztán megszámolta, hányán vannak, majd amikor mindent pontosan végignézett, nyugodtan visszalovagolt. Senki nem üldözte, 23
