Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VIII.
helyénvaló, uram, hogy az athéniak, akik annyi gonosztettet követtek el már a perzsákkal, ne nyerjék el méltó büntetésüket. Hérodotosztól megtudjuk, hogy Mardoniosz idővel meggyőzte és rábeszélte Xerxészt erre a hadjáratra. A perzsa király ennek ellenére előbb mégis Egyiptomba vonul, elfojtja a felkelést, újra uralma alá hajtja az országot, s csak ekkor szándékozik Hellasz ellen indulni. Tisztában van azonban az ügy jelentőségével, s ezért: összehívatta a perzsa vezető' embereket, hogy megismerje véleményüket. Ő is kifejti saját világhódító terveit: „Perzsa férfiak!... Nem kell felsorolnom, hiszen ti is jól tudjátok, hogy hány népet hódított meg és csatolt birodalmunkhoz Kambüszész és atyám, Dareiosz. Amióta trónra léptem, engem magamat is az az egyetlen szándék foglalkoztat, hogy ne szerezzek kisebb tisztességet elődeimnél és ne növeljem csekélyebb mértékben a perzsák hatalmát... Ezért hívtalak össze benneteket, hogy elmondjam, milyen tervek foglalkoztatnak. Hidat akarok verni a Hellészpontoszon, hogy Európán keresztül Hellasz ellen vonulhassak, és bosszút álljak az athéniakon mindazért, amit elkövettek a perzsák és atyám ellen... és nem nyugszom addig, amíg el nem foglalom és földig nem perzselem Athén városát... Ha ezt a népet és szomszédaikat leigázzuk, akkor Perzsia határait Zeusz égboltjáig terjesztjük ki, mert nem fog a nap olyan országot látni, amely határos volna a miénkkel... Úgy tudom, ha megsemmisítjük azokat, akikről beszéltem, nem marad egyetlen város és egyetlen emberi törzs sem, amely képes lenne szembeszállni velünk. így - vétkes vagy nem vétkes - mindenki a mi uralmunk igáját fogja hordani." Utána Mardoniosz veszi át a szót. Hogy megnyerje magának Xerxészt, hízelkedve így kezdi: „Uram, te vagy a legkiválóbb nemcsak az eddig született perzsák között, hanem azok közt is, akik ezután fognak megszületni." Ezután a rituális bevezető után arról igyekszik meggyőzni Xerxészt, hogy semmiféle nehézségbe nem fog ütközni a hellének legyőzése. - No problem! - mintha ezt mondaná az izgatott Mardoniosz. Állítja, hogy a hellének oly tapasztalatlanok és oly gyávák, hogy mindig a lehető legügyetlenebb módon sorakoznak fel az ütközetre... Veled pedig ki merne szembeszállni és csatát vívni, királyom, aki Ázsia valamennyi népével és hajójával indítasz hadat? Szentül hiszem, hogy a hellének nem lesznek képesek elszánni magukat egy ilyen őrült gondolatra." Az egybegyűlt perzsák egy szót sem szólnak: ...némán várakoztak, senki nem mert ellentmondani az előterjesztett indítványnak,... Mindez nagyon is érthető! Képzeljük csak el a helyzetet: Szuszában, a perzsa birodalom fővárosában vagyunk. A királyi palota elsötétített, szellős termében ott ül a trónon az ifjú Xerxész, körülötte a kőpadokon pedig az egybehívott legkiválóbb perzsák. A tanácskozás témája a világuralomért folyó harc döntő csatája - ha megnyerik ezt a háborút, az egész világ a perzsa királyé lesz. Csakhogy ennek a csatának a helyszíne messze esik Szuszától - még a tapasztalt futároknak is három hónap kell, hogy megtegyék a Szusza és Athén közötti utat. Elképzelni is nehéz ilyen nagy távolságban zajló hadműveletet. Az összehívott perzsák azonban nem emiatt nem mernek ellentmondani. Mert bármennyire fontos és befolyásos személyek is, tudják, hogy tekintély- elvű, despotikus államban élnek, s hogy Xerxész egyetlen kézmozdulatára mindannyiuknak lehullhat a fejük. Ülnek hát riadtan, homlokukat törölgetik, 17
