Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Tandori Dezső: Gergely-naptár fahangra

nehezen bírom magamtól is a művi rendszer felvételét), hogy a malacka az erdőn gödörbe esik, a nyuszi mondja, rohan, hoz segítséget, a malacka addig - lent a veremben - várjon. „De én nem várok!" így a malacka. Ennyi a megalkuvásról, a nem megalkuvásról.

A figura, aki egyedül a házi, 35. éve zajló két Koala Kártyabajnokság rendszerében van otthon, azért izgul, 40 klubnak és 10 csapatnak, és feleségével naponta játszanak, ha idehaza vannak mindketten, 4-4 mérkőzést, de a figura ezt hagyja, igen, a figura szívesen hanyatt dobná magát a hérakleitoszi vízen, ám legyen tárgya ő a kétszer-sose-ugyanaz békéjének, igazi tenger, óceán. De ebből kirángatja (mindegyre J. A. jön be!) a napi satöbbi, satöbbi. A maga módján

J. A. is igencsak egzisztencialista volt, szociálegzisztencialista, a figura inkább perszonálegzisztencialista lenne, gondolom.

Jó, hát régebbi költőket is ki-kirángatott tarka képzetikből (sic!) emez-az. Hagyom. De, és a matekcikkben ez volt, Hérakleitosz és Zenón fogalma nem alkalmazható egyszerre. Hérakleitosz, ismeretes tőlem, így figurálódik:

Satöbbi az „elején", „satöbbi" a végén. Vagy „a végén". Ennyit az egzisztencialista létérzetek írásmódjáról. Nincs kétszer ugyanaz. S ha nagyon kicsiny pontokat veszünk, melyek érintkeznek, ez el is képzelhető.

Igen ám, de ha kikötjük, hogy a pontok nem fedhetik át egymást, hanem csak érintkezőlegesen sorjázhatnak, baj van Zenón miatt, írtam a matekos cikkemben. Mert a pont nem bír elméleti alapon létrejönni. A pontnak van, mégis, azért, egy körfala. Kör alakú pontot véve. A pont sosem képzelődik trapéznak, négyzetnek, nem? S ha elindul a figura, eljut a feleútig, onnét a megmaradó út feléig. Aztán ugyanígy. Ezt mondja a ma ismét igen érvényesnek érzett Zenón. (Ellenjáték a komputerabszolutista világban? Nem tudom.) De akkor nincs hérakleitoszi hullámvonal. Avagy mi nincs kétszer? A pont, mely létre se jön?

Ez a nem másként, a leginkább igenis zenónegzisztencializmusnak nevezhető létérzet. Mondom, én is az Elektromos Művekkel és behajtandó honoráriumokkal küzdők. Nem „pihent agyam" van. De a filozófia nem filozófia (Eis ist nicht Eis, mondja kb. ugyanezt a bécsi fagylaltreklám, ahol is az egyik Eis az jég, a másik fagyi, vagy még átszellemültebben értik, ah). Mármost az biztos, hogy a figura lejjebb akarja figurázni magát, és nem lát tisztán. Akkor nemesb-e a figurálás, ha tudjuk, mi az útja? Vagy épp ezzel túl kalandos? A figura elhatározta, nem iszok többé. A bor szénhidrát, a bor „gyomrot csinál" stb. Hát majd meglátjuk. Régi zenóni nadrágjaiba akar visszaférhetni a figura.

23