Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Zalán Tibor: Dünnyögés, félhangokra (vers)

Könyörgését nem hallgatta meg Úristent játszik furcsa és beteg *

Mikor Soká uram Sokára addig is úgy hordom mintha fájna elhagyom Tegyék meg helyettem barátaim hét napja nem ettem

beköpnek legyek és a férgek nyitott szememen át fénybe érnek

Érzi megint nyomában vannak befelé néz és semerre hallgat hajtsd le szépen fajodat fölfal úgy hagy élni hogy magától eltol *

A bűn az persze nem lesz ott van csontjaidban elpusztíthatatlan s irgalmatlan mint ölésre vágy bársony-penészben fuldoklik hazád

(nincs kétséged nyomodban vannak befelé pusztulsz kifelé hallgatsz)

*

Emitt fű nő nekik csak dudva sandán vallanak rá a korukra úszósapkán címert cseréltek a vér még gőzölög s nem ők félnek

Szerelemből kéne verseket írni de akinek már egyre megy női öl guillotine-suhanás zsíros férgek közt keressen lakást

Fényt zabái és sötétséget hány feldobja mosoly leesik magány *

Elefánt sétál a számító gép előtt Füle kék ormánya hó