Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Dobozi Eszter: Triptichon (Csalóka; Zsibpiac; Audiencia); Egy ifjú költőnek; Téli kertben; Paradox (versek)
Dobozi Eszter Triptichon Csalóka „Mi emberek, sötét erők, érezzük, napjaink letelnek. S ha érezzük, a vég előtt, mint dögöt a légy, a világ ellep." (József Attila) Már kezdetektől ott robogtak benne, egész világunk szörnyei az agyban, majd tolattak, pöfögve, sisteregve... így jött érte, nem szárnyakon, az angyal Idő, hogy hozzátörődjön az elme, volt elég, s ahhoz is, hogy tudja, harccal se győz e böhöm erőn. Végtelenje vár: elillanónak fölér vigasszal? Aligha! Pedig itt korcs ideákkal nyűgözték, görcs eszmék igézetében vajúdva fájt pár képzetért rajongva. Eggyé oldódón is külön világgal dacolt. S akármikor állt halni készen: semmiért, tűnő szépért, mely csalóka. Zsibpiac „Kár volna magamat eladnom célért, eszméért, okért, hitért. Hogy magyarázzam az eget másoknak. Eladni magamat semmiért." (József Attila: A csoda) Mégis csak nyélbe ütődött e vásár. Áldomását issza kalmár kupeccel azóta is, kézdörzsölgetve sáfár s a vámszedők, haszonlesők - sereggel. 3
