Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Filep Tamás Gusztáv: Deklasszálódás, unalom, irónia
hagyományok, Fichte és Hegel szelleme marsok"47 Hogy ez kire nézve üt ki balul, a német filozófiára-e, vagy a harmincas évek nemzedékeire, Ligeti nem részletezi, s mindez nyilván megítélés dolga; egy kérdésben azonban az írónak nincsenek kételyei: „...alibi van mindenre, és ne féljünk, Hitler is fog találni elég alibit."48 Zárójelben jegyzem meg, hogy a nagyhatalmak politikájának árnyékában a magyar értelmiség kísérletet tett ekkoriban a szomszéd nemzetekkel való kapcsolatok elmélyítésére is. Ligeti ugyan maga írja le a Súly alatt a pálmában, hogy ő a revízió híve volt, ez azonban csak látszólagos ellentmondásban van azzal, hogy a Páneurópáról írt tanulmányában49 fölvillantotta egy afféle jövőnek a képét is, amelyben esetleg már nem lesz értelme a határok megváltoztatásának. A revízió az ő számára akkor tűnik majd föl egyetlen esélyként, amikor nyilvánvaló lesz, hogy Páneurópa és a Népszövetség képtelen arra, hogy békés eszközökkel megoldja a kisebbségek gondjait. Ligeti egyébként a transzszilvanizmus fő vonulatának megfelelően híve - de sohasem pihegően lelkes híve - a magyar-román, s persze a magyar-német kapcsolatok építésének is. De - enyhén szólva - nem tartja helyesnek, ha e kapcsolatok kialakításában az egyik (s persze a többségi pozícióban lévő) fél szabja meg a feltételeket, s azt sem, hogy a románok a gyakorlatban nem tesznek semmit a közeledésért. Erről a Helikonban Székely Mózes Zátony című regényének francia és román recepciója kapcsán fejti ki a véleményét.50 Később részt vesz a Família című nagyváradi folyóiratnak azon az ankétjén, amely a Váradi hídverést, román, romániai és magyarországi magyar írók találkozóját volt hivatva előkészíteni.51 (Ez az 1935-ben tervezett találkozó végül elmaradt, részben a fölháborodás miatt, amelyet az keltett a magyarországi írókban, hogy Babits Mihálynak, aki felolvasókörútra készült Erdélybe a találkozó előtt, a román hatóságok nem adtak beutazási engedélyt.) Az ankétra írt Ligeti-hozzászólás zárópasszusa magyar fordításban így hangzik: „Nem tudom, vezet-e eredményre a váradi találkozó. De egyet tudok: csak az a sorsjegy nyerhet, amelyet az ember előre megvásárolt."52 47 I. m. 406. p. 48 Uo. 49 Ligeti Ernő: A páneurópai mozgalom. Korunk kiadása, Cluj-Kolozsvár 1926. (Korunk Könyvtár V.) 50 Ligeti Ernő: Hol kezdődik a román-magyar kulturális közeledés? Erdélyi Helikon, 1931. 8. szám, 662-664. p. 51 A hozzászólásokat magyarul lásd: A váradi hídverés. A „Família" ankétja a román-magyar szellemi együttműködésről. [A bevezető tanulmányt írta Gáldi László.] A magyar-román társaság és a Dunai Munkaközösség szerkesztésében. Anonymus 1946. (Szomszédaink - Barátaink 1. Szerkeszti Kemény G. Gábor.) 52A váradi hídverés, i. m. 65. p. 106
