Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 3. szám - Filep Tamás Gusztáv: Deklasszálódás, unalom, irónia

(például a kommunizmus) iránt lelkesedő fiával, s mindenütt fölvázolja a konzervatív eszmerendszer erkölcsi fölényét. Nem az övé egyébként az egyetlen kidolgozatlan jellem a regényben - itt van mindjárt a fia, aki a második kötet végére ösztönös anarchistából Magyar Párt-i szavazóvá és a szolidaritás hirdetőjévé válik. Természetesen van ilyen fejlődési pálya. S éppen a regény megírása és cselekménye (az 1920-as, 1930-as évtizedek fordulója) idején lehetett: a páneurópai kongresszusok, népkisebbségi ligák és leszerelési konferenciák ekkorra már nyilvánvalóvá váló csődje után, a nemzetállami koncepciók megszilárdulása idején megindul a nemzeti kisebbségek belső egységesülésének folyamata is (s nem sokkal később Ligetinek mint a Független Újság főszerkesztőjének is fontos szerepe lesz abban, hogy ez romániai magyar vonatkozásban a polgári demokratikus elvek tiszteletben tartásával menjen végbe). Csakhogy A két Böszörményi zanzásított, ennek ellenére kissé terjengős fejlődésregény, publicisztikus betétekkel; az epizódszereplők rendre megjelennek, és fölmondják világnézetük szimplifikált változatát. Ez a panoptikumszerűség módot adhatna a groteszk ábrázolásmódra is, de Ligeti ezúttal rosszabb képességeit engedte szabadjára, az érvényesül, amit Kőmíves Nagy Lajostól az író szentimentalizmusra való hajlamáról idéztünk, meg a többször emlegetett publicisztikusság. (Nem tartom kizártnak, hogy az elsietettség oka az volt, hogy a nem sokkal korábban lezajlott „gyávaság" (vallani és vállalni) vita hatására Ligeti közre akart adni egy a társadalmi kérdéseket kritikusi módon vizsgáló regényt. Ez nem sikerült neki. Mindazonáltal külföldön talán ez a munkája lett a leghíresebb, amennyiben a spanyol sajtóban remekműként méltatták.35 Kerecsényi Dezső, a Protestáns Szemle cikkírója pontosan ismerte föl e hiányosságokat: „A regény legnagyobb hibája [...] az adekvát és rögtön prezenciába lépő szavak hiánya. Szó és mondanivaló között kínos szakadékok tátonga- nak. Szakszerű próza és értékvesztett sablonok szélső pontjai között imbolyog a stílus, s szinte állandóan menekül a múltba hajlás, a reflektáló emlékezés attitűdje felé, mely legkevésbé kíván jelen értékű szavakat."36 „Azt kapjuk, amit a kritikus mondana, ha ennek a lelki kiömlésnek a lendületét, drámai feszültségét akarná fogalmi ruhába öltöztetni."37 38 Kerecsényi egyébként azzal, amit Ligeti a történeti folyamatról és annak az ifjabbakra gyakorolt hatásáról mondani szándékozott, egyetértett. Az ideológiai ellentábor képviselője, Gaál Gábor - akiről Ligeti egyébként később méltányosan és tárgyszerűen emlékezett meg38 _ az ír5 szemléleti hibáiból eredezteti a regény csődjét. Kritikája szerint Ligeti szemlélete romantikus, „a konfliktus kibonyolítása" pedig - nem eszközeiben, hanem eredménytelenségében - abszurd, főképpen azért, mert a szerző heroizálja hőseinek - az idő rostáján kihullott (erdélyi) középosztálynak - a sorsát, azaz a bukását. „A realista kor- és világnézeti regény, mely társadalmi mozgalmakat, politikai harcokat és magánéleteket kellene hogy ábrázoljon az idők forrása tükrében, neurotikusok magánügyeinek regénye lesz."39 (A Gaál kritikáját diktáló voluntarisztikus világszemléletet viszont Ligeti minősíthette utópistának, éppúgy, mint másoknál a konzervativizmus megcsontosodott változatát, amely olyan értékek szerint akarja átszabni a világot, amelyek a valóságban nem léteznek, illetve nem hatnak senkire.)

35 Lásd: Az A. B. C., Spanyolország legnagyobb napilapja, hosszú cikket írt Ligeti Ernő új regényéről. Keleti Újság, 1931. augusztus 28., 9. p.

36 Kerecsényi Dezső: Ligeti Ernő: A két Böszörményi. Protestáns Szemle, 1931, 719. p.

37 Kerecsényi Dezső, i. m. 720. p.

38 Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Egy nemzedék szellemi dete. 22 esztendő kisebbségi sorsban. [A szerző kiadása] Kolozsvár, [1941], 125-126. p.

39 Gaál Gábor: A realizmus felé, In uő: Válogatott írások. I. k., 1921-1940. Tanulmányok és cikkek. Szerkesztette: Sugár Erzsébet. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest 1964, 426. p.

103