Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Filep Tamás Gusztáv: Deklasszálódás, unalom, irónia
illető kritikájával kapcsolatban írja: „Minden nagy írásmű végelemzésben formai probléma. Minden írói küldetés a maga egyéni (amely természetesen lehet kollektív is) életének formai kiélése. Ezt tanította Lukács György is, aki pedig tudtommal megbízható kommunista. Mialatt az író befúrja magát abba a titokzatos mélységbe, ahová annyiszor kell leszállania, hogy egy gyöngyszemet hozhasson fel, mindenre gondol, csak a »társadalomtudósításra« nem. Még kevésbé, hogy ő most azt csinálja, amit az adóellenőrök Taskentben vagy a bizalmiak a kaukázusi hengerműveknél, csak más színben."26 Pedig egyébként az alkatában van olyan vonás is, amelyet egy bestselleríró jól kamatoztathat. Kőmíves Nagy Lajos rövid, de kifejező, 1926-ban írt Ligeti-portréjában találtam rá a kissé meghökkentő passzusra: „A reménytelenség, a teljesületlenség poétája Ligeti Ernő. A cinizmus és irónia pajzsával vértezi magát ez a »halk lépésű« nagy gyermek, de titokban elmenekül önharcai elől a szentimentalizmus zsongító karjaiba, és ellágyuló megfelejtkezéssel engedi át magát a moziromantika narkózisának. A meghatottság gyermeki könnyeit láttam leperegni arcáról Monte Christo szenvedései felett és felujjongani az »erény« diadalán."27 Nos, az a munkája, amely valóban nem akar többet, mint igényesen szórakoztatni, nem a könnyzacskókat célozza meg. Ez a Sumacher című, föntebb említett novellából írt A csodadoktor című, „igen érdekes és vidám fordulatú" (amint azt megjelenési helyén28 beharangozták) kisregény. A novellában Sumacher gyöngébbnek bizonyul, és végül is elmegy a városból, a kisregényben viszont győz; a hepiend itt az azért fizetett ár, hogy a kisvárosi polgári miliőnek a kudarc utáni állapotát - a vissza- simulást az unalomba - is jellemezhesse az író. A kisregény könnyedebb-vidámabb, kritikája tompítottabb, társadalmi „tabló"-ja szélesebb körű a novelláénál, s belefűzetett egy szerelmi szál is. Ilyesmit valóban pénzért, kényelemből, pihenésképpen, szórakozásból de ugyanakkor a középosztályi tömegkultúra emelése érdekében írtak akkoriban jónevű írók is - azaz a Nytt szerkesztői koncepciójának A csodadoktor nyilván tökéletesen megfelelt. (Az évfolyamban egyébként többek között Schöpflin Aladár, Rejtő Jenő, Bibó Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Komáromi János, Szántó György kisregénye olvasható, és persze gyöngébb szerzőké is). Ligeti Jákob az angyallal című kisregényét azért itt említjük, mert ennek is az egyéni és a közízlés konfrontálódása a kiindulópontja. Egyébként jó példa a történetalakítás arányosságára és a szöveg kidolgozottságára - noha ebből is kanyaríthatott volna bestsellert, ha akar. Először az Erdélyi Helikonban jelent meg, 1929-ben, könyv alakban pedig majd több mint tíz év múlva, valószínűleg 1942-ben, közös kiadásban Tersánszky Józsi Jenő egyik munkájával. Három helyszínen játszódik ez a művészet esendő voltáról szóló példázat, egy bányavidéki városban, ahol impresszionista festőiskola működik - nyilván Nagybányán -, a Kárpátokban és Firenzében. A történetmondó a városi aranyozó fia, aki megkéri az eddig ott ismeretlen - talán expresszionista - módszerekkel alkotó rejtélyes, lobbanékony, kiszámíthatatlan, a professzionisták által váltig fumigált mestert - aki náluk akarja berámáztatni képeit (amiket aztán másnap visszakér, mert meggondolta magát) -, hogy vegye maga mellé tanítványának. A mester előbb magával viszi a fiatalembert a hegyekbe, majd el akarván kerülni, hogy az tanúja legyen az ő alkotói passzivitásának, hazaküldi. Az otthon festőiskolába szegődő, majd korlátozott sikereket is fölmutatni képes fiatalember jóval később kap újra információt a mesterről. Az első hír nyomán 26 Ligeti Ernő: Irodalom és baloldaliság, i. m. 457. p. 27 Kőmíves [Nagy] Lajos: Vázlatok erdélyi írókról. In Kuncz Aladár (szerk.): Újságíró Almanach 1927. Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságírók Központi Szervezete, Kolozsvár [1927], 261. p. 28 A Nyíl című budapesti regényújság 1932. 11. számában jelent meg (42. regény, 1932. márc. 17., [1]—19. p., Nemes Attila illusztrációival). 100
