Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VII.
Mi, a technika vívmányaival elkényeztetett mai emberek az emlékezés nyomorékjai vagyunk, és azonnal pánikba esünk, ha nincs kezünk ügyében könyv vagy számítógép. Még ma is találkozhatunk azonban olyan közösségekkel, amelyekben továbbra is látható, hogy milyen hihetetlen befogadóképessége van az emberi emlékezetnek. És Hérodotosz ilyen emlékezet világában élt. A könyv ritkaságnak számított, a köveken, falakon lévő felirat pedig még nagyobb ritkaságnak. Voltak az emberek, és volt az, amit közvetlen, személyes kontaktus útján közöltek egymással. Az embernek, hogy létezni tudjon, éreznie kellett, hogy másik ember is létezik mellette, látnia, hallania kellett őt - nem volt másmilyen kommunikációs lehetőség, így hát másmilyen életlehetőség sem volt. A szóbeli közlésnek ez a civilizációja közel hozta egymáshoz az embereket, akik tudták, hogy a Másik nem csupán az, aki segít élelmet szerezni vagy legyőzni az ellenfelet, de olyan egyetlen, pótolhatatlan valaki is, aki megmagyarázhatja a világot, s eligazíthat benne. Mennyivel gazdagabb egyébként ez a közvetlen, szókratészi kapcsolatra épülő ősi, antik nyelvezet! Mert nem csak a szavak számítanak benne. Fontos, néha még fontosabb is az, mit közlünk a szavakon túl arckifejezésünkkel, gesztiku- lálásunkkal, testbeszédünkkel. Hérodotosz tisztában van ezzel, s arra törekszik, hogy, mint minden riporter vagy etnológus, közvetlen kapcsolatot teremtsen hőseivel, hogy ne csupán hallja, amit mondanak, hanem lássa is, hogyan mesélnek, hogyan viselkednek közben. Hérodotosz szinte tudathasadásos állapotban van - egyfelől tudja, hogy a legfontosabb és jószerivel egyetlen ismeretforrás nem más, mint beszélgetőtársainak emlékezete, másfelől viszont tudatában van annak is, hogy ez az emlékezet törékeny, változékony, illékony anyag, amely bármikor eltűnhet. Ezért siet Hérodotosz, mert hiszen az emberek feledékenyek, vagy elutazhatnak valahova, s már nem lehet őket megtalálni, vagy egyenesen meghalnak, ő pedig minél több megbízható adatot szeretne összegyűjteni. Mivel tudja, hogy ennyire bizonytalan, változékony talajon mozog, beszámolóiban nagyon óvatos, folyton fenntartásait, saját távolságtartását hangoztatja: Tudomásunk szerint... Gögész volt az első barbár, aki áldozati ajándékot küldött Delphoiba. Véleményemet Homérosz állítása is igazolja, aki az Odüsszeiában ezt mondja: Amint tapasztalataim mutatják, a perzsák életére a következő vonások jellemzők. ...nem tudom teljes bizonyossággal eldönteni, de igen eltérő szokások szerint élnek. Tudomásom szerint így mesélte az esetet maga Epizélosz. Idáig az összes hellén ebben a formában meséli a történetet... 85
