Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VII.
Nota bene - honnan van ez a rengeteg törzs? Százötven éve csak magában Afrikában tízezer volt belőlük. Ha az ember elindul az úton, az első faluban a tulamák laknak, de a másodikban már az arusik. A folyó egyik partján a muriék, a másikon a topoták. A hegytetőn lakik valamilyen törzs, a hegy lábánál viszont már egy egészen másmilyen. És mindegyiknek saját nyelve, saját szokásai, saját istenei vannak. Hogyan alakult ez ki? Hogyan jött létre ez a hallatlan sokszínűség, ez a hihetetlen gazdagság? Mivel kezdődött? Mikor? Hol? Az antropológusok szerint egy kisebb csoporttal kezdődött az egész. Esetleg néhány csoporttal. Mindegyik úgy harminc-negyven fős lehetett. Ha kisebb lett volna, nem tudta volna magát megvédeni, ha nagyobb, nem lett volna elég élelme. Magam is találkoztam még Kelet-Afrikában két törzzsel, egyiknek sem volt száz főnél nagyobb a létszáma. Na jó, harminc-ötven fő. Ez a törzs csírája. De miért kell, hogy egy ilyen csírának mindjárt saját nyelve legyen? Egyáltalán, hogyan tudott az emberi elme ilyen hihetetlen mennyiségű nyelvet kitalálni? És mindegyiket saját szókészlettel, nyelvtannal, ragozással stb.? Az még érthető, hogy egy nagy, milliós nép közös erőfeszítéssel kigondolt magának egy nyelvet. De itt, az afrikai őserdőben kicsi törzsekről van szó, amelyek a lét határán vegetálnak, mezítláb járnak, állandóan éhesek, mégis van bennük valamiféle becsvágy, tehetség, képzelet, hangok iránti érzékenység és emlékezet ahhoz, hogy kigondoljanak maguknak egy nyelvet - önálló, saját, csak általuk használt nyelvet. Egyébként nem csak nyelvet. Egyúttal ugyanis, létezésük kezdetétől fogva, isteneket is kezdenek kitalálni maguknak. Minden törzs saját, kizárólagos, helyettesíthetetlen isteneket. És miért nem egy istennel kezdik, hanem mindjárt néhánnyal? Miért kell az emberiségnek évezredekig élnie ahhoz, hogy felnőjön az egy isten ideájához? Nem kellene ennek az ideának azonnal felvetődnie? A tudomány tehát bebizonyította, hogy kezdetben csupán egy, legfeljebb néhány csoport létezett. Számuk azonban idővel növekszik, egyre több lesz belőlük. Érdekes, hogy egy ilyen újonnan keletkezett csoport nem gondol arra, hogy körülnézzen a terepen, felmérje a helyzetet, meghallgassa azt a nyelvet, amelyen ott beszélnek, nem - rögtön saját nyelvvel érkezik. Saját isten seregletével. Saját szokásvilággal. Rögtön látványosan jelzi saját másságát. Az évek, évszázadok múlásával ezeknek a törzsi csíráknak, csoportoknak a száma egyre csak növekszik. És kezd zsúfolt lenni a kontinens, amelyen sok az ember, sok a nyelv, sok az isten. Hérodotosz bárhol járt, mindenütt törekedett arra, hogy följegyezze a törzsek nevét, elhelyezkedését, szokásait. Hogy melyik hol lakik. Kik a szomszédai. Mert a világról alkotott ismeretek akkor Libüában és Szküthiában ugyanúgy, mint most itt, Kongó északi részén, vízszintesen, horizontálisan alakulnak, 81
