Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VII.
8. jelenet - Hisztiaiosz még nem adja meg magát, még igyekszik a felszínen maradni. Lehet, hogy még mindig a hadvezérségről ábrándozik. Hatalmi álmok kísértik. Mindenesetre még mindig olyan jó benyomást kelt, hogy a leszbosziak nyolc hajót bocsátanak a rendelkezésére. E hajók élén Büzantionba indul. Itt megállapodva sorra elfogták azokat a Pontoszból jött hajókat, amelyek nem ígértek Hisztiaiosznak engedelmességet. Tovább tart hát Hisztiaiosz lecsúszása, lassan már tengeri kalóz szintjére süllyed. 9. jelenet - Hisztiaiosz hírét veszi, hogy az ión lázadás élén álló Milétoszt bevették a perzsák. A perzsák, hogy a tengeri ütközetben legyőzték az iónokat, Milétoszt fogták ostromgyűrűbe a szárazföld és a tenger felől. Bevetettek minden hadieszközt, aláásták a várfalat, és az Arisztagorasz felkelésétől számított hatodik évben elfoglalták és leigázták a várost. (Az athéniak számára Milétosz bevétele borzalmas csapást jelentett: amikor Phrünikhosz Milétosz elfoglalásáról írt drámáját előadták, az egész nézőtér könnyekre fakadt. A darabért Athén urai a szerzőre drákói büntetést - ezer drachma bírságot - szabtak ki, és megtiltották, hogy náluk valaha is bemutassák a drámát. A művészetnek a lelkesítés, a szórakoztatás volt a feladata, nem pedig a sebek felszaggatása.) Milétosz elfoglalásának hírére Hisztiaiosz elég furcsán reagál. Felhagy a kalózkodással, és a leszbosziakkal együtt Khioszra hajózik. Közelebb akar lenni Milétoszhoz? Tovább akar menekülni? De hova? Egyelőre nagy vérontást rendez: .. .összecsapott az útját álló khioszi őrhajókkal, s az ütközetben sok khioszi elesett. ....a többi khioszi fölött is győzelmet aratott... Csakhogy ez a vérontás semmit sem old meg, csupán a kétségbeesés, a düh, az őrjöngés jut benne kifejezésre. Hisztiaiosz elhagyja hát az elpusztított földet, és Thaszosz-Thrákiához közel fekvő, aranybányáiról ismert sziget - alá vonul. Ostrom alá veszi Thaszoszt, amely nem akarja őt, nem adja meg magát. Mivel elvész az arany megszerzésének reménye, Leszboszra siet — eddig még ott fogadták őt a legszívélyesebben. Leszboszon azonban éhínség pusztít, neki viszont etetnie kell a katonáit, áthajózik hát Ázsiába, hogy ott, Müszia területén, gabonát vagy bármiféle élelmet zsákmányoljon. A gyűrű kezd bezárulni körülötte, már nincs hova lennie. Vert helyzetbe került. Az emberi kisszerűségnek ugyanis nincs határa. A kisszerű ember egyre mélyebbre süllyed, egyre jobban belegabalyodik saját silányságába. Míg el nem vész. 10. jelenet - Hisztiaiosz eljut egy helyre. Történetesen ugyanekkor, ugyanezen a vidéken járt nagy sereg élén Harpagosz perzsa hadvezér is, aki Hisztaioszt, alighogy kikötött, megtámadta és élve elfogta, seregének legnagyobb részét pedig elpusztította. Még mielőtt ez megtörtént volna, Hisztiaiosz, amint partot ért, még megpróbált menekülni. Arra a perzsára, aki menekülés közben utolérte, megragadta és le akarta szúrni, perzsa nyelven rákiáltott, hogy ő a milétoszi Hisztiaiosz. 11. jelenet - Hisztiaioszt Szardiszba viszik. Itt Artaphrenész és Harpagosz a város szeme láttára karóba húzatja (micsoda pokoli fájdalom!). Fejét levágják és bebalzsamozva elküldik Dareiosznak Szuszába (Szuszába! Három hónapnyi út után hogyan festhetett, a balzsamozás ellenére, az a fej!). 76
