Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Ittzés Mihály: Bartók-élmények
Ittzés Mihály B artók-élmény ek Az itt következők, amint a cím már sejteti, nem tárgyilagosságra törekvő történeti vagy elemző eszmefuttatást tartalmaznak, hanem személyes élményeket sorakoztatnak a szubjektiven értelmezett történeti múltból, negyven-ötven év távolából. Talán megbocsátható, hogy egyszer, kilépve megszokott tanári-kutatói szerepköréből, magánélményekkel kínálja meg az olvasót e sorok írója. Abban a reményben teszi, hogy a személyes tapasztalatok mögött egy korszak szellemi-zenei életének általánosabb érvényű vonásai is felfedezhetők, bármennyire is csak egy lassan eszmélkedő fiatalember szemszögéből, Bartók zenéjére való rácsodálkozásán keresztül mutatja be tárgyát. Bartók Béla nevét először, még eléggé kis kölyök koromban, egy kottán láttam a népdalokat szerető, azok iránt a magyar zenei örökség okán is érdeklődő apám dolgai között. A címlapon, a nevezetes, „új időknek új dalait" (vagyis újonnan felfedezett, valójában legalább részben régi népdalok egyszerű feldolgozásait) tartalmazó 1906-os Magyar népdalok 1938-as kiadásának borítóján Kodály Zoltánéval együtt volt olvasható Bartók neve. Népdal- és egyáltalán zenei élmények forrásává csak jóval később, tanulmányaim során vált ez az egyszerűségében is míves és megkapó sorozat. Bár egy-egy - emlékezetem szerint - meg is szólalt a karcsú kotta darabjai közül a családi otthonban, ezek még nem voltak elég erőteljes művek, így az életre szólóan mély Bartók-élmények máskor és máshonnan értek. 1953-tól a győri Konzervatórium, hivatalos nevén akkor már Zeneművészeti Szakiskola növendéke voltam. 1954-ben került oda a neves Bartók-kutató Lendvai Ernő. 1957-ig tartó igazgatói működése alatt egyik fő feladatának tartotta, hogy Bartók műveit mennél jobban megismerjék az iskolában lévők, növendékek, tanárok, és azon kívül is, a város zenekedvelő közönsége. Ami akkoriban nem is volt olyan egyszerű és magától értetődő. Hamarosan feszültség támadt a konzervatívabb ízlésű tanárok és az akkor még nagyon modernnek számító Bartók-műveket újszerű szemlélettel és módszerrel elemző, azokat elkötelezetten propagáló Lendvai között. A fiatalabb tanárok egy része, köztük a később korszakos jelentőségű Bartók-kórus-hangversenyekkel és -hanglemezfelvételekkel remeklő Szabó Miklós, hamar az új igazgató híve lett, felismerve zenei elemző módszerének, a Bartók stílusát mélyen megvilágító elméleti magyarázatainak jelentőségét. Ma, hatvan évvel a zeneszerző halála után - bár az átlag zenekedvelők körében az idegenkedés Bartók „disszonáns" stílusától közel sem múlt el - sok mindenhez másként viszonyulunk. De akkor, mindössze egy évtizeddel Bartók után, az ő művei, különösen némelyik 1920- as és 30-as évekből származó „avantgarde" darabja, sokak számára „vad-modemnek" számított. Tizenhét-tizennyolc vagy huszonegynéhány éves ifjak azonban sokan rákaptunk Bartókra, s nem is akárhogyan: egyszerre zenei és intellektuális megközelítésben és élményként. 52
