Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - László Ferenc: „Gheorghe Alexici” és fia, „Alexits György”?
A román bibliográfusoknak és a folklorisztika-történészeknek ezután két Gheorghe Alexicit kellett jegyezniük, akik közül a második - az „új" - Bartók Bélának nemcsak segítője, hanem alkalmi vitafele is volt, és aki magyar népdalt is gyűjtött. A magyar életrajzi lexikonok sem írhatják többé az MTA főtitkári székéig emelkedett matematikusról, hogy kétnevű apjával ellentétben ő már „csak" Alexits volt. A fiú is megőrizte románságát. 1927-ben, amikor egy évig Romániában kereste a megélhetés lehetőségét, románul, Gheorghe Alexiciként perelt Bartókkal a népzenei kölcsönhatások bonyolult kérdésében. Apja leveléből megtudtuk, hogy Dimitrie keresztnévre is hallgatott. Találgathatjuk: Bartók vajon tudta-e, hogy az ominózus cikket az apa vagy a fia írta? Volt-e közöttük erről kibeszélés? Gheorghe Alexici jr alias Alexits György emlékezésében azt is írja, hogy Bartókkal rendszeresen levelezett, ám hozzáteszi: „Levelezésünk mindig a munkára, az újabb találkozó időpontjára vonatkozott - Bartók kerülte a fölösleges feltárulkozások alkalmait [az én kiemelésem - L. F.]."13 Ha ő ezt így tapasztalta és szükségesnek tartotta itt megemlíteni, vélhetjük, hogy Bartók személyes beszélgetéseik során sem hozta szóba a Grai §i Suflet-cikket. Vagy mégis szóba hozta, csak ezt is elhallgatta Alexits, aki esetleg éppen ezt az elhallgatást leplezendő tette szóvá Bartók tartózkodó modorát, a feltárulkozástól való ódzkodását? A rejtély alighanem rejtély marad. Annyi baj legyen! Százszor fontosabb volna megtudni, hogy az akadémikus halála után ki örökölte a Bartóktól kapott, nagy becsben tartott kincset. A visszaemlékezés alapján jelzem: kérdéses, hogy egyáltalán mit tartalmaz a kéziratcsomó. Nyilvánvaló ellentmondás van ugyanis a leírás és a mellékelt címoldal-hasonmás tanúsága között. Mivel a Bartók kezétől származó „Kolinda" szó olvasata kétségen felül áll, aligha lehet itt „a román népdalgyűjtemény szövegeinek teljes másodpéldányáról" szó. Kivéve, ha „az első köteg" a kolindák, az „Ezt is" feliratú második pedig a nagy, posztumusz kiadvány szövegeinek egy teljes szerzői kézirata. Ám akármi legyen is az Alexits- megőrizte kézirategyüttes tartalma, egyvalami biztos: az nemcsak az Alexici-Alexics- Alexits leszármazottaknak kedves Bartók-ereklye, hanem Bartók kapitális jelentőségű tudományos művének (jobbik esetben, műveinek) forrásláncához tartozó dokumentum. Amikor eljön az ideje Bartók népzene-tudományos művei kritikai újrakiadásának (amit a Suchoff-közreadások tudományos gyengéi máris indokolnának; ezt én a Rumanian Folk Music köteteinek szorgalmas használójaként állítom, a többi Suchoff-közreadásról pedig per analogiam feltételezem), a kutatóknak feltétlenül meg kell majd ismerniük. Utóirat. A felfedezésre rávezető dokumentum az egykori Bráiloiu-tanítvány, Emilia Compel bukaresti professzorasszony tulajdona, aki - közreműködésemmel - tartalomgazdag dokumentumgyűjteményt készül megjelentetni Constantin Bräiloiu magyar zenetörténészekhez és népzenekutatókhoz fűződő kapcsolatairól. Ez a kis közlemény csak szerény előlege a tervezett nagy, közös munkának. 13 Alexits: „Találkozások...", 393. 47
