Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Bónis Ferenc: Bartók Béla élete: dramma per musica
lakásban; az anya zongoratanítással kereste meg kenyerüket. Az új tanévtől reaktiváltatta magát tanítónőként: ekkor az Ugocsa vármegyei Nagyszöllősre költöztek (a tanítónői oklevél mentőövnek bizonyult számára - ezt utóbb lányának és leányunokáinak is meg kellett szerezniük). Nagyszöllősön zenei élet nem volt; folytatódott - amíg folytatódhatott - az anyai zongoratanítás. Rendezni kellett a kisfiú iskolai tanulmányainak ügyét is, mert azokhoz, a rendkívüli otthoni körülmények következtében, csak későn kezdhetett. Hétéves korában kezd iskolába járni, igaz viszont: nyolcévesen, szín kitűnő bizonyítvánnyal, már be is fejezi a negyedik elemi osztályt. Anyja kívánságára ezt az osztályt Nagyszöllősön megismétli. Ez a városka a színhelye élete egyik nagy - alkalmasint a legnagyobb - fordulatának. Édesanyja jegyzi fel: „9 éves korában egyszer ebéd után, mikor én a mellékszobában aludtam, neki valami dallam került a fülébe, amit eddig nem játszott, nem hallott; nem játszhatta el zongorán, mert nem akart felkelteni, hanem mikor felébredtem, elmondta ezt nekem. Rögtön eljátszotta, ime, egy valcer volt, de teljesen más, mint amit eddig hallott; ezután gyors egymásutánban komponálgatott különféle táncdarabokat és egyebeket; ez volt legnagyobb élvezete és nekünk legnagyobb örömünk." Bartók, 1918-as önéletrajzában, maga is megerősíti ezt az adatot, egy finom mellékmondattal éreztetve az anyai hangszertudás határait: „Amikor úgy 9. évemben kisebb zongoradarabokat kezdtem írni és ugyanakkor túlszárnyaltam mesteremet a zongorajátékban, fontosnak látszott számunkra, hogy egy nagyobb városba menjünk, ahol továbbképezhetem magam a zenében." Választásuk Pozsonyra esett, melynek zenei élete a magyar vidéki városok között talán a legfejlettebb volt. Nagyszöllősön Bartók elvégezte az I. polgári iskolai osztályt és Nagyváradon - középiskolás életének ez volt a mélypontja - beiratkozott a II. gimnáziumi osztályba. Itt, alkalmasint a szokatlanul nagy tempójú zenetanulás miatt, nagyon rosszul alakultak iskolai dolgai; édesanyja tavasszal kivette az intézetből, nehogy bukott diákként kelljen osztályt ismételnie. Maga az osztályismétlés, egészségi okokra hivatkozva, így sem maradt el, ez már Pozsonyban történt. A III. gimnáziumi osztályt, édesanyja áthelyezése miatt, Besztercén, német tanítási nyelvű gimnáziumban kezdte, de újra Pozsonyban fejezte be, kielégítő eredménnyel. Édesanyja a pozsonyi tanítónőképző gyakorló iskolájában kapott végleges, kinevezett állást; itt tanított, nagy tiszteletnek örvendve, nyugdíjaztatásáig. A fiú középiskolai pályája további konfliktusok nélkül az 1899-ben letett érettségivel ugyanitt: Pozsonyban fejeződött be. Nagyszöllősön, miután „túlszárnyalta mesterét", nem volt kitől zenét tanulnia, Besztercén sem. De Nagyváradon, ha csak hónapokra is, nagy tudású mesterre talált Kersch Ferenc dómkarmester-zeneszerző személyében, aki, szerencsétlenségére, csodagyereket akart volna faragni belőle, és túlterhelte zenei munkával. Igazán jó kezekbe végül Pozsonyban került, ahol Burger Lajos, majd Erkel Ferenc egyik fia, Erkel László irányította fejlődését. Erkel László nemcsak zongorázni tanította, hanem összhangzattanra és zeneirodalmi ismeretekre is; helyét, 1896-ban bekövetkezett halála után, Hyrtl Antal vette át a fiatalember zenei nevelésében. V. osztályos korától az érettségiig Bartók a diákmisék állandó orgonistája; neve - mint zongoraszólistáé, kísérőé és zeneszerzőé - egyre gyakrabban tűnik fel az iskolai ünnepélyek műsorán. Zeneakadémiai tanulmányainak megkezdése előtt, 1890-től 1899 tavaszáig, mintegy hatvan kompozíciójáról tudunk. A gyermeki-gyermeteg polkák és mazurkák sorát 1894-től, Erkel Lászlóhoz kerülésétől kezdve, felváltják a nagyobbszabású ciklikus művek: szonáták, fantáziák, vonósnégyesek és más kamarazeneművek. Hangjuk konvencionális, de növekvő koncentráltságuk nem mindennapi: alkotójuk mindenképpen érdemes a legmagasabb fokú kiművelésre. A gimnáziumban most már mindvégig jó tanuló, tandíjmentes, minden évben részesül jutalomban, segélyben vagy ösztöndíjban - ezekről édesanyja, aki változatlanul takarékos 7
