Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Sándor Iván: A tetthely megközelítése
ugyanarra a meghatározhatatlan pontra, ahol ugyanazt látják és feltételezhetően azon okból hallgatnak, mert arra találtak rá, amit fél évszázaddal később a tekintetüket tanulmányozva a közölhetetlenségbe való belenyugvásnak neveznék. Az nem olvasható le a tekintetekből, hogy a férfi majd évekig kísérletezik az elmondhatatlan látvány elrablásával, továbbá, hogy a nő ezt tudja, akkor is tudja, amikor már házastársakként ölelik egymást, és éjszakánként sem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy a férfi, aki immár a férje, vajon ugyanilyen hevesen szeretkezett-e valamikor Ágival, mindig megjelenik előtte a kopasz tarkók között Ágié is, az anyjáé is, a férfi megérez ebből valamit, ismeri, hogy milyen a halálba indulótól némán búcsút venni, öleli tovább a feleségét, miközben maga előtt lát egy merev szemgolyót, azt is tudja, milyen egy halott merev testének fáradságos kiegyenesítése, ami után a Kassa környéki tanyán, ahol, miközben a front átment, ásót próbál szerezni, hogy sírt ásson a vérhasban meghalt barátjának, de nem talál ásót, csak egy feszítővasat, amivel egy napig kapar gödröt, aztán a kezével hord a holttestre néhány marék földet. Klári az első találkozás után, amit a fotó megőriz, évekig nem akar Miklóssal találkozni, a férfi se vele. Később kérdezi meg Klári Lucától, hozzámehet-e Miklóshoz. Nem meri megkérdezni a férjétől, miközben egymásba kulcsolt ujjakkal fekszenek, hogy ugyanígy fekíidt-e Ágival, a férfi szótlanságából úgy érzi, ugyanígy, vajon Ági is ilyen gyorsan újra kívánt szeretkezni, ahogy ő, és a férfi máris ugyanígy Ágival, ahogy vele. Soha nem beszélnek erről. Klári száján kicsúszna a kérdés, visszafojtja, Miklós érzi, mire gondol, hálás érte, hogy nem beszél róla, ez után az éjszaka után kilenc hónappal születik meg Györgyi, amikor Klárit és Györgyit kitolják a szülőszobából, és Miklós föléjük hajol, arra gondolnak, hogy elégtételt vettek mindenért azzal, hogy életet adtak a lányuknak, az, ahogy a kórházi folyosón erre gondolnak, azt is jelenti, hogy habár mindketten tudják, hogy nem normális, később beszélnek így róla, hogy nem normális állapot az, amit nem tudnak magukban leküzdeni, mégis jobb, ha nem kínozzák tovább egymást. Klári bizonyára nem állíthatta volna, hogy arról, ami a táborban történt, azért sem képes beszélni Györgyinek, mert akkor el kell mondania azt is, hogy miért nem tudtak együtt maradni az apjával, vagyis hogy arról, miért nem tudtak együtt maradni, azért sem képes beszélni, mert akkor el kell mondania, hogy mi történt a táborban. Álmokról sem kívánt beszélni. Megköszönöm a felszolgálónő segítségét. Háromszáz forint borravalót adok. Olyan ez a történet, jegyzem még fel, mint a jó irodalom, tele van kétellyel, elbizonytalanítottsággal. Leéltem esztendőim nagy részét, látom, hogy miért tettem fel az életemet az írásra, próbálok szembeszállni a múlandósággal. Sokak tekintetével kell látnom, hogy a magamé éber maradjon. A recepciónál elém jön a fiatalember. Két fényképet ad át. Az egyiket a második emeleti szobáról készítette, a másikat az ablakból, látta, hogy melyik utcarészt figyelem, mondja. Ilyen gyorsan? 9 j
