Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Zelei Miklós: Egy tengerjárt magyar
Szlovák-orosz Iskolánkban is volt Csehszlovák-Szovjet Baráti Társaság, ennek volt egy magyar lapja is, a Szovjetbarát. így, egybe írva. Ez a Szovjetbarát hatvannyolc körül indult, minden pedagógus asztalára lekerült. Ingyen kapta mindegyik pedagógus. Havilap volt. Érdekes módon ez az újság nem különösebben politizált, itt-ott betekintést adott, hogy élnek a szovjet köztársaságokban, elmondta, milyen jó az internacionalizmus. Nem volt olyan szinten, mint Magyarországon a Szovjet Irodalom című folyóirat. A Szovjet'Irodalom volt az a magyarországi sajtótermék, amelyet nekünk ingyen adtak. A pánszláv eszme mindig élt, ma is él, vagy rejtetten vagy nyíltan vagy tudat alatt vagy a bőrük alatt. Ezt nem lehet kitörölni soha. Ahogy Malikova asszonynak, a Szlovák Nemzeti Párt elnökének is van most egy orosz férje, aki állítólag orosz kém volt. Az orosz szakosok nagy része az újabb időkben kint volt a Szovjetunióban egy egyéves kinttartózkodáson, ami jutalom volt. Minden megbízható ember üzemtől, szakszervezettől jutalomüdülésként három hétre, két hétre kiment a Szovjetunióba, és ott körülnézett, tőlünk is nagyon sokan, a kollektívából, pedagógusok. De ezek szakszervezeti funkcionáriusok, bizalmiak voltak, én is szerettem volna kimenni, de nem csak Nyugatra, még oda se jutottam ki. Nálunk a szlovákságnak van egy olyan mély rétege, éppen a Szlovák Nemzeti Pártról beszéltem az imént, meg a pánszláv eszmék hirdetőiről, amelyik ha veszélyeztetve érzi magát, akkor úgy gondolja, hogy a pánszlávizmus mindennél jobb, hogy az egy mentsvár. Ha úgy gondolják, hogy a szlovák nemzet számára a határok átjárhatósága vagy a nyugati barátság vagy Magyarország befolyása kedvezőtlen és veszélyes, akkor inkább a pánszláv eszméknek hódolnak. Mindig van egy ilyen Keletre kacsintás, és mindig van egy ilyen lehetőség. Ez nem általánosságban jellemzi a szlovákságot, vagy a szlovákok valamennyi rétegét, mert bárgyúság volna ezt állítani, de most a mély rétegekre gondolva, a hej, szlovákokra, tehát az úgynevezett hazafiakra, akik úgy látják, hogy ez a végső lehetőség, a végső menekvés. Oremlázon, Zólyomban egy külön városrész volt az oroszoknak, Sliácon a repülőtér, Komáromban az egész várrendszer az övék volt, meg Párkány is, Esztergommal szemben. Zólyomban orosz gimnázium volt, Oremlázon általános iskola. A fő üzletközpontjuk Sliácon meg Zólyomban volt. Ment a cserebere meg a csencsele. Nemcsak a pártvezérek, hanem a köznép között is. Átnyúlt ez a határokon is, mert a magasabb rangú tisztek közlekedhettek Párkány-Esztergom között. Látcső, fegyver, óra... Szovjet kiskatonát én akkor láttam itt, amikor jöttek a tiszttel, és amíg a tiszt úr intézte a seftjeit, addig a kiskatonának is adott valami szabadot. De nem nagyon volt ez jellemző. Ha lehet mondani, akkor inkább nem szerettek mutatkozni. A mai napig se tudom, hogy Túrócszentmártonban, ahol katona voltam, merre volt az orosz alakulat, egység, laktanya. Volt ott egy csehszlovák tankista ezred, egy tüzérségi ezred és egy főiskolai. Egy évig ott szolgáltam mint tényleges katona, de hogy az oroszok hol voltak, azt sose tudtam meg. Voltak, akik jártak Oremlázra, az orosz területre dolgozni. Például az apám is. Aszfaltozott nekik, és emlegette, hogy na, voltunk az oroszoknál szurkozni. 96
