Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Zelei Miklós: Egy tengerjárt magyar

bizalmas, és így mehetett ki Nyugatra, de nem volt rossz szándékú hölgy. Nagyon jól látta a dolgokat, ha mi itt végzünk, mi már egy nagyon rossz korba fogunk belecsöppenni. Nekünk mint angolosoknak végünk. Hiába jártunk itt négy évig, angolt mi soha nem fogunk tanítani.

De azért ne adjuk föl és harcoljunk.

Malikova asszony tudta, hogy a fordulat után itt majd bekeményednek a dolgok, és sajnos, igaza is lett. Ez azt jelentette, hogy a csoportunkból alig tudott valaki elhelyezkedni, nemhogy angoltanárként, de angolt se tudott nagyon oktatni. Hát én abban a helyzetben voltam, hogy nem kötelező tantárgyként bevezettettem az igazgatómmal. Ipolybalogon.

Mindjárt hetvennégytől nem ment, hanem csak hetvenöttől. Ha már itt ez a hapsi, akkor hadd csinálja. Hátha jót tesz az iskolának, hogy lesz itt angol. De csak nem kötelező tantárgyként, délután három óra után. Tanítottam egy csoportot, és abban benne volt a hetedikestől kilencedikesig mindenki.

A nyitrai főiskolán angol anyanyelvű lektorral nem találkoztunk. Angol anyanyelvűekkel, illetve angolul beszélőkkel úgy találkoztunk, hogy eljártunk a nyitrai bárba, volt ott egy jó szinten működő bár, nyitva hajnali négyig vagy ötig, a Ponorka. Tengeralattjáró, azt jelenti. Egy előkelő nyitrai szállónak, a Zobornak a bárja. És elmentünk oda főiskolások időnként, írogató emberek, költőcskék is voltunk, s hát egy kicsit, amikor pénzünk volt, szórakoztunk. Na és ott találkoztunk ilyen-olyan angollal, négerrel, és gyakoroltuk a nyelvet.

Igazi angolt ott sose láttunk. Volt két-három alkalom, azt hiszem, hogy körúton volt valamilyen angol delegáció, és ide vetődött Nyitrára, és akadt köztük tanár vagy íróember, már a nevükre nem emlékszem, akkor gyorsan összerántották az angol csoportot, és akkor behozta a vezetőnk, és ő beszélgetett vele egy órát, kettőt. És esetleg feltehettünk egy-két kérdést. Aki mert. Ez volt az angol élményünk. Meg az, hogy kikerült Londonba a Gyuszi.

Nekem is volt egy lehetőségem, és majdnem kijutottam, az ifjúsági szervezetben ugye működtem, és a nagykürtösi járástól kaptam egy ajánlatot, hogy egy hónapos nyári körútra elmehetek, egészen csekély kis összeget kellett volna befizetnem. Kellett a főiskolai jóváhagyás, a dékánnal kellett aláíratni, mindent kikérdezgetett. De a végén mégse jutottam ki, azt mondták, hogy lefújták az utat. Nagyon készültem.

Hát ez volt a főiskola. Azt lehet mondani, hogy semmihez nem jutottunk hozzá, ami Angliából, Nagy-Britanniából érkezett volna. 1972-ben már jöttek ki fiatal tanárok a pozsonyi egyetemről, Bastin Stefan például, egy korrekt, igazi angol vágású szlovák úriember. Frissen végzett tanár, aki már megjárta Angliát, és eljött a nyitrai főiskolára tanársegédnek. O jelentette számunkra a világot, mert nagy képzettségű, zenéhez, irodalomhoz értő ember volt. Angol irodalmat tanított, és ő már csak angolul tartotta az előadásait. Nem sokat értettünk az elején belőle, de annyira magával ragadott, hogy kínos két-három hónap után szinte tökéletesen értettük az előadásait. O látott el segédanyaggal, ezzel-azzal, amazzal. O volt az a rendkívül nyitott ember, és jó szándékú szlovák ember, aki szinte barátként kezelt bennünket. A szünetekben együtt cigiztünk, meg egyebek.

És nagyon jó Sovietska Literatura könyvesboltok működtek nálunk. A Sovietska Literaturában lehetett venni nagyon jó angol könyveket, olcsón, és ami elérhető volt, azt innen szereztük be, a szovjet könyvesboltból. Hemingway: Az öreg halász és a tenger, a mai napig megvan. Ezek szovjet kiadású könyvek voltak, s volt olyan, amelyikhez angol-orosz szószedet volt, vagy angol-orosz kétnyelvű, meg tiszta angol, amelyikhez már nem voltak szószedetek. Ebből lehetett táplálkozni.

87