Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal VI.
kel? A tízezrével megölt áldozatokkal? Mert a tisztes temetés a további nyugodt élet feltétele, egyébként a legyilkoltak szelleme vissza fog járni, kísérteni fog éjszakánként. Milyen éjszakáik lehettek ettől kezdve a babülóni férfiaknak? Felriadtak-e álmukból? Szenvedtek-e lidércnyomásoktól? Gyötörte-e őket álmatlanság? Érezték-e úgy, hogy démonok szorongatják a torkukat? Nehogy elegyék a férfiak elől az ételt. Igen, mert a babülóniak hosszú ostromra készültek fel. Tisztában voltak Babülónnak, a gazdag és virágzó városnak, a függőkertek és aranyozott szentélyek városának értékeivel, s tudták, hogy Dareiosz nem vonul vissza, hanem mindenáron le akarja őket győzni, ha nem karddal, akkor éheztetéssel. A perzsák királya nem késlekedett. Amint hírét vette a lázadásnak, összeszedte teljes haderejét, és megindult a város ellen. Babülónhoz érve késlekedés nélkül hozzáfogott az ostromhoz, de a lakosság nemigen törődött vele. Felmásztak a polgárok a bástyafalakra, táncmozdulatokkal és gúnyolódó szavakkal ingerelték Dareioszt és seregét. Egy ember azt kiabálta le: „Mit ültök itt, perzsák, mért nem takarodtok haza? Akkor lesz a tiétek a városunk, ha majd az öszvér megellik!’' (Az öszvérek pedig alapvetően terméketlenek.) Gúnyt űztek Dareioszból és seregéből. El tudjuk képzelni a jelenetet? Babülón alá vonult a világ legnagyobb hadserege. Tábort ütött a város alatt, amelyet sártéglákból rakott hatalmas falak vesznek körül. Több méter magas falak ezek, és olyan szélesek, hogy négyes fogattal lehet a tetejükön utazni. A falban nyolc nagykapu helyezkedik el, s az egész építményt ráadásul még mély várárok is védi. Dareiosz hadserege tehetetlenül áll a monumentális fallal szemben. A világnak ebben a felében majd csak ezerkétszáz év múlva jelenik meg a lőpor. A lőfegyvert pedig csak kétezer év múlva találják fel. Még ostromgépek sem léteznek ekkor: a perzsáknak nincsenek faltörő kosaik, a babülóniak hát legyőzhetetleneknek, büntetleneknek tartják magukat - semmit sem tehetnek velük a perzsák. Érthető hát, hogy gúnyolódó szavakkal ingerelték Dareioszt és seregét. Egy ilyen hadsereget! A szemben állók között olyan kicsi a távolság, hogy az ostromlottak és az ostromlók beszélgethetnek egymással, előbbiek nyugodtan gúnyolhatják, ingerelhetik utóbbiakat. Ha Dareiosz közelebb megy a falhoz, hallhatja a neki szóló legdurvább sértéseket és becsmérléseket. Mindez hihetetlenül megalázó, annál is inkább, mivel már oly régóta tart: Egy év és hét hónap telt el, s bősz harag ült már Dareioszon és egész seregén, mert sehogy se tudták bevenni Babülónt. Egyszer aztán mégiscsak változik a helyzet. A huszadik hónapban aztán csodát látott Zópürosz: /.../ megellett egy eleségszállító öszvér. Az ifjú Zópürosz az előkelő perzsa Megabüszosznak a fia, és a perzsa birodalom szűk vezetőrétegéhez tartozik. Megdöbbenti a hír, hogy öszvére megellett. Az isteni akarat megnyilvánulását látja ebben, jelet arra, hogy Babülónt mégiscsak be lehet venni. Megy a hírrel Dareioszhoz. Elmeséli neki, mi történt, és megkérdezi tőle, hogy valóban annyira szeretné-e bevenni Babülónt.- Igen, nagyon - válaszolja Dareiosz -, de mi a módja? 21
