Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 12. szám - HARMINC ÉVE HALT MEG SZILÁGYI DOMOKOS - Füzi László: Búcsú Hatvani Dánieltől
Totemarc, 1979), szociográfiai könyvek (Füst száll fölfelé, 1977; Vízalatti harangok, 1989) és prózai kötetek (Homokfolyam, 1984; Erre csörög a dió, 1989) követték, 1997-ben jelent meg a Tilalomfák árnyékában (Egy irodalmi főszerkesztő emlékirata) című emlékezése. Kecskemétről való távozását követően Békéscsabán élt, előbb az Új Auróra című folyóiratot, majd annak utódjaként a Napóra című lapot szerkesztette, ennek megszűnte után Diósjenőn, majd Budapesten, azután Szatmár községben, később pedig Bodrogkeresztúron élt, közben újabb köteteket jelentetett meg, s új kötetei állnak megjelenés előtt. írói-költői világát két alapvető vonás határozta meg, ezek közül az egyik annak a helyzetnek és közegnek a megismerésére irányult, amelyikben élt, a másik pedig a kitörési pontok megtalálását tűzte ki célul. Az elsők között volt, aki a kecskeméti és a Kecskemét környéki világot riportokban, interjúkban és szociográfiákban felmérte, ebben szerepet játszott történelmi érdeklődése is. Ezt a tudást elbeszéléseiben is hasznosította. A folyamatosan kialakuló kelepcehelyzeteket nem tudta elfogadni, elbeszéléseiben meghatározó szerep jut a kiutat kereső hősöknek. Igaza volt Szekér Endrének akkor, amikor arról beszélt, hogy Hatvani otthon érzi magát a homokvilágban: „Hatvani igazi tengere nem a kék víz végtelenje - olvashatjuk a jellemzést -, hanem a Duna-Iisza közének homok- sivatagja, a csillagokig' felérő nyárfákkal, ,szöcsketermő aszállyal'. Ez a homokvilág az ő otthona, itt érzi jól vagy rosszul magát, itt kísérli meg a lehetetlent: rejtett kalózlobogójával költői tengerre szállni". Másrészt viszont igaza volt a verseskönyveket szemléző Lengyel Balázsnak is, aki azt emelte ki, hogy Hatvani Dániel legfőbb törekvése a paraszti lét múltjával való szembefordulás. Ez a kettősség ellentmondásokat rejtett magában, aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az ellentmondásokból származó feszültségek táplálták a műveit. Ha hirtelen megszakadt pályájára visszatekintünk, azt látjuk, hogy a legjobb éveit Kecskeméten töltötte, s azt is látjuk, hogy kecskeméti éveinek középpontjában a Forrás formálása állt. Az, ami az ő életében a Forrás után következett, az az útkeresés volt, most hirtelen ennek is vége szakadt. Folyóiratunk megjelentetését a » nka Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, JlTljyTf^ XT , • tx 1, a t NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG a Nemzeti Kulturális Alap minisztériuma Nemzeti Kulturális Alap és a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 128
