Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - A vörös és a fehér szamár, avagy a határzónák intenzivitása
és ahogy közeledett a Könyvhét megnyitója, segélykérőén kérdeztem tőle: Mi az, hogy könyv?! Na már most, az egyik változata beszédemnek az ő meghatározásaira támaszkodik. A másik változat, a végleges változatban szereplő, ún. zentai könyvhöz kötődik, ugyanis ebben is felbukkan Benes alakja: Jarry Übü király című, kis, Kondor-illusztrálta kötetéről szól, amit egy időben zsebemben hordoztam. Mellesleg említem, én ezeknek a Kondor-illusztrációknak az eredeti darabjait is ismertem, tartottam kezemben a Petőfi Múzeumban, még Németh Lajos hívta föl rájuk, s mind a Kondor-illusztrációkra a figyelmemet. Az történt ugyanis akkor, hogy a zentai fiatalok megkerestek a Forum klubjában, és elmondták, kísérleti színházat alakítottak, és most a színháznyitó darab kiválasztásával bajlódnak, ebben kérik a véleményemet, segítségemet. Gondolkodás nélkül válaszoltam nekik: az Übü királyt kell előadnotok, és már át is adtam nekik a szeretett kis könyvet. Ám a zentai politikusok, a zentai rendőrség akciót indított e színház, illetve alapítói ellen. Komoly kihallgatások, vizsgálati fogság. És, mesélték később, a fő bizonyíték ellenük éppen az én kis könyvem, az Übü király volt. Ugyanis már a Forum klubjában figyeltek az embereik, amikor a diszkriminált kis könyvet átadtam. Engem szinte egész életemben figyelt a rendőrség, sokszor kettő, két rendőrség, sőt több is. Ám én, holdkórosként, nem vettem tudomást róluk, ma is ugyanilyen holdkórosként élek, jóllehet akár meg is ijedhetnék, de ha megijednék, többé nem tudnék saját dolgaimmal foglalkozni, elfogadnám az ő játékszabályukat... A vád a zentai fiatalok ellen így hangzott: királyságot akarnak, méghozzá visszaállítani a magyar királyságot. Á rendőröknek fogalmuk sem volt a könyvről, csupán a címben szereplő király szó zavarta őket... Szahar, mondja Übü apó, a király... Számomra különben e kis Übü mellett, amelyet még mindig nem származtatott vissza nekem a zentai rendőrség: Szenteleky Kecskeméten nyomtatott levelezésének a kötete, Fenyves cikkei, Kosztolányi Nyugat- és Révai-kötetei, a bátyám által szétolvasott Svejk, illetve hát a Prae eredeti, nagy alakú kiadása, valamint Csáth maga illuminálta, Corvina-értékű orvosi naplója A Könyv mint olyan. Noha a megnyitó egy harmadik változatában kizárólag a mi könyvcsinálási tapasztalatunkról akartam beszélni, nevezetesen arról, hogyan lett maga a szerző is része ennek a csodálatos folyamatnak, nevezetesen a Rovarház, a Világpor, a Gogol halála, az Agyonvert csipke, a Valóban mi lesz velünk és például a Cápácskám: apu! előállításának. Kiderült az imént, hogy a könyv felidézett eszménye mennyire meghatározó számodra. Sőt az is világossá vált, jócskán túlnő a nyomdatechnikai realizálódás lehetőségén, és komoly érintkezésben áll a művészeti, irodalmi, ideológiai angazsáltság problémájával. Bizonyos időszakokban adódnak ilyen lehetőségek, pillanatok a könyvkiadásban. Például nemrég került a kezembe a később Hollywoodba került szabadkai írónő, Fülep Ilona, Kacag a sátán című, 1913-ban (!) megjelent könyve. Egy európai színvonalú, szecessziós könyv, amelyet nagy festőnk, Oláh Sándor tervezett. Minden bizonnyal egyik legszebb könyvünkről van szó. Régebben Szabadka nyomdák, kiadók és újságok székhelyének számított, aztán a központ lassan áttevődött Üjvidékre, ahová részben a szabadkai tapasztalatokat is áthozták, ahol idővel a Testvériség-Egységben, illetve majd a Fórumban mind szolidabb könyveket csináltak. Számtalan érdekes és értékes, megkerülhetetlen könyv-tárgy született. Az iparművészeti iskolában, amelynek a Dobrovié- és 9
