Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 12. szám - Utassy József: Őszvilág (versciklus)
Van egy világ Csörgőre húzva hajnalunk, sörhab csipkézi éjszakánk, van egy világ itt általunk! S honunk helyett egy félhazánk. Kerekíti a telehold szemünk esteledő tavát. Miasszonyunk, szomorúfűz tükrözteti ott szép magát. És testet ölt a szerelem, mert nem égi bútor az ágy! Mégis, mikéntha fellegen vonulnának az éjszakák. Öreg vers Vezet egy ösvény, ballagok, csönd van, lihegek, hallgatok. És föl-fölnyögnek a havas fák! Nap süt, de szemem nem ragyog: levert forradalom vagyok. Hol vagy, én tündérem, Szabadság? Mi történt? Mi történt veled, mondd, mi történt, hogy mindenről lemondtál önként, s mint egykedvű pálma a szélben: légy int getsz csak úton-útfélen?
/
