Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 12. szám - Bakugrások (Balázs Attilával beszélget Ménesi Gábor)
vegeim legapróbb részleteire, hogy el kellett gondolkodnom: állunk, de hogyan is ezzel? Le kellett vonnom a következtetést, miszerint ha nem is minden egyes eset nevezhető az álszentség súlyos megnyilvánulásának, de ez igen. Aztán meg már a háború alatt történt, hogy az egyik magyarországi provinciális laphoz került vajdasági kollégát kirúgták állásából, mert sorozatban kezdte közölni a Szerelem, szerelmem szöveget. Nagyszerű! A Vágyak gyűjteményén viszont nem háborodott immár fel senki, és ez így is lenne rendjén. Jobban szeretem, és inkább kívánom már, hogy az esetleges irodalmi értékeivel foglalkozzanak, hiszen életünk oly kiszakíthatatlan, mellőzhetetlen része a szexualitás, hogy azt már fárasztóan banális újra és újra, mintegy védekezésül hangsúlyozni. Persze, érthető az érzékenység, hiszen e téma körül, akár a 40-es lábú pincérnő formás végtagja körül, izzanak az emberiség kezdete óta legvadabbul a szenvedélyek, itt születnek a legnagyobb örömök és a legnagyobb bánatok. És nincs isten, se földi helytartó, amelyik ezt a maga által teremtendő rend nevében maradéktalanul megakadályozhatná.- Az említett téma megjelenítéséhez a barokk stttusra rájátszó, burjánzó nyelvezetet teremtettél. Miért?- Mert vágytam rá nyüszítve. Kívántam reszketve, és úgy éreztem, ez a nyelv viszontkíván engem. Meg hogy a téma is ezt kívánja: az indulatos, szenvedélyes, rögeszmés, határtalan, birtokolni vágyó szerelem - bolondulásig. Szóval, nem egy Raymond Carver-i minimalista helyzet. Egyébként erotikus közegben maga a nyelv is duzzadni tendál, mindenféle nedveket ereszteni, önnön nedveiben burjánzani. Recsegő-ropogó, csikorgó ellenállással ugyan, mert még nem igazából idomult hozzá a maga grammatikájával és egyebével, de képes erre a mi szép magyar nyelvünk ugyancsak, ám még dolgoznunk kell rajta. Legnagyobbjaink után is akad ezen a területen bőven teendő. Hiszem, hogy az egyre inkább felzárkózó nőirodalom sokat segíthet ebben, hogy meglegyen a remek női Pszychénk is például. Aztán egyszer mindannyian találkozunk majd, nők és férfiak: az éjszakai állatkertben. Más megoldás nem nagyon van.- Több kritikusod ízig-vérig posztmodern írónak bélyegez. Ugyanakkor egy korábbi interjúban így fogalmazol: „Valahol olvastam, hogy a posztmodem egyetlen ellenszere az érzelmesség." Mintha az újabb könyvekben előtérbe kerülő nosztalgikus felidézés és ironikus beszédmód azért is válna fontossá, hogy ezáltal a posztmodern prózapoétikai eszközök ellenpontozódjanak. Milyen a viszonyulásod a posztmodernhez?- Néha kezet fogok vele, de nem sokat beszélünk egymáshoz. Ugyanis nem igazából tudunk felszabadulni kizárólag egymás társaságában. Tréfát félre, én nem hiszem, hogy jó dolog eltökélni, márpedig ez és ez vagy, aztán kínosan ügyelni, nehogy lelépj az önmagad számára húzott stráfról, még ha az a posztmodem talányos szélességével bír is. Ellenkező esetben arra a katonára emlékeztetsz, akit a második világháborúban ott felejtettek strázsán valamelyik isten háta mögötti szigeten, ő pedig csak rója-rója oda és vissza a lépteket, hogy már csak a feje látszik ki az önmaga koptatta árokból, és rövidesen már esélye se lesz, hogy onnan kilásson. Én valahol a modernizmus talaján keletkeztem, valami meg tán lett is belőlem arrébb tutajozván, többé-kevésbé más, azonban ezt hadd ne én állapítsam meg, hogy mi. Hagynám ezt a munkát másra. Ellenben annyi tán igaz, hogy a lyotard-i teendőket a magam szintjén érezve-értelmezve vághattam neki egykor a két zöld fülemmel, részben izomból a Nagy Elbeszélések félretologatásának (meg a Nagy Mellébeszélésekének), legalábbis úgy rémlik, valami ilyesmi lebeghetett a szemem előtt, közben meg azon dolgoztam, hogy a magam birodalmát, „a" vagy „b" irodalmát felépítsem, persze a rációnak egy módosított, véleményem szerint rugalmasabb változatát követve. Közben sose zártam ki a történetmondás örök eszközét, mert azzal kizártam volna magam is a játékból. És nem zártam ki az érzelmességet sem, amelyet viszont jobbik pillanataiban tán az irónia eszközével sikerült kellő távolságban tartanom. Meg 33
