Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - Bakugrások (Balázs Attilával beszélget Ménesi Gábor)

- A hatvanas években indult Sympóban, amelyik akkorra már botrányos nemzedék- váltást is átélt, ahogyan majd a mi Sympónk a nyolcvanas évek elején Sziverivel az élen, ott akkorra már kialakult valamiféle nemzedékben való gondolkodás, ha másért nem, hát megkülönböztetésül. Praktikus szempontból. Első generáció, második, mi meg a harmadik, éppen alakulóban, ha nem is születtünk mindannyian épp abban az évben. Örököltük hát, és élveztük a kortárs szellemi áramlatokra nyitott szerkesztőségi légkört. Abban az atmoszférában ha nem is pont úgy, mégis nagyjából hasonlóképpen gondolkodó, vagy legalábbis téged értő személyekkel tisztázhattad különféle szellemi problémáidat, meg ami lényeges, elképzeléseidet kissé megröptethetted, mielőtt realizálni próbáltad. Megröptethettem például Mészöly Miklós feje fölött, nem utolsósorban Tolnai, Domonkos, illetve Végei László szíve és agya fölött, és ez nem kis dolog. Nagyon fontos tud lenni az ilyesmi, főleg indulásnál, amikor még nem lát annyira és olyan messzire az ember, és még nem is annyira megkeseredett, besült és cinikus társaságkerülő, mint amilyenné később tud válni a hosszú évek vélt és valós bántalmai során. Persze, maga az alkotás mindenképpen magányos aktus, ellenben a lapszerkesztés eléggé steril ügy egy ilyen forgalmas gócpont, zsongó-lüktető hangulat nélkül. Valamennyien ott kaptunk igazán kedvet az íráshoz, töltődtünk fel pozitív energiákkal. Aztán, ugye volt, hogy valaki jobb barátja annak, mint emennek, Béla az Alpámak, Ottó a Balázsnak, István meg a Juliskának, de ez érthető, a neveket csak hasból mondtam épp. Úgy jó kis brancs voltunk egészében, és fergetegeseket tudtunk bulizni például Kalapáti Ferenc haver tanyáján, a kanizsai szikesen. Ott focizott velünk nyilván a besúgónk is, mert lennie kellett olyannak köztünk ugyancsak, ám ha jól tudom, mi soha nem derítettük ki pofára beazonosítva, hogy ki az. Nyilván szétszálazta volna kissé az egységesnek tűnő haverságot, hiszen bizonyára közöttünk is akadt volna elnézőbb, meg kevésbé elnéző a vélemények természetes megoszlása szerint. Mellesleg épp Csorba Béla pedzette legtöbbet a Hugó-Behugó témát, foglalkozott is sokat a lap történetével, különös tekintettel az említett '83-as, az itteni Mozgóéval párhuzamos botrányra, de konkrét névig ő se jutott el. Mondom, azt hiszem. Egyébként nem is volt a feltett kérdésben ez a mostanság újraéledt, egyenesen divatos téma.- Milyen különbözőségeket és azonosságokat látsz Tolnaiék fellépése és a ti jelentkezésetek között?- A mi lényegi különbözőségünk az alapítóé és a folytatóé. Közös pedig, mondanám, az állandó úttörés, ha ez a fogalom menet közben nem devalválódott volna ilyen mértékben. És közös a hatalommal szembeni kiszolgáltatottság is. Mert az állandóan érezhető volt, nemzedékről nemzedékre, még ha ebből a szempontból lazább időket éltünk is mi ott, mint éltek szellemi testvéreink a korabeli Magyarországon. (Lám, a generációs össze- rándulás mint önvédelmi reflex az ifjú csudapókoknál...) Nos, a provincializmus elleni küzdelemnek, illetve a helyi színek elméletének örök gubancán túl, vagy azzal együtt - legalábbis kezdetben -, Tolnaiék egy jól kivehető, konkrét ellenséggel viaskodhattak, tudniillik a szocrealizmussal. Ez a meccs aztán eldőlt a szocreál kárára, és abban a pillanatban mintha a győztesek is kissé elbizonytalanodtak volna. Mindenesetre nekünk már olyan lehetőségeink nyíltak, mondjuk, a prózában, hogy Borgesben gondolkodhattunk, vagy ami ott kézenfekvőnek bizonyult: Danilo Kisben. Később meg például Milorad Pavidban, útban a konkrét posztmodem felé. Cervantestől eljuthattunk Unamunóig, elméletileg a hermeneutikáig, erotikában Foucault-ig, Bataille-ig, ha az utóbbival ki is vertük a biztosítékot épp a vörösingeseknél. Az a sok kis nonstop rejszoló, ottani kiszes pártfunkci, mind ránk irányította... nos... a dühét, természetes kötelességből. A legnagyobb, furcsa különbözőséget végül mégiscsak az jelentette, hogy éppen a régebbi szimpozionisták közül kerültek ki nem elhanyagolható hányadban a Symposion harma21