Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél. Vagy a világ kicsiben

Kemál pasazáde ezt úgy regéli el, hogy a szerencsés Sewál hó 17-én (júl. 27- én), azon boldog napnak áldott reggelén, mikor keleten a hajnal hasadni kezdett, a hit harcosai imájokat végezték, és könyörgésüket az Isten trónja körül álló angyalokhoz küldték fel. Amint az ágyútűz megkezdődött, háborogni kezdett a harc tengere, a krokodilusok felütötték fejőket a csata tengeréből, a tigrisek előrohantak a küzdelem hegységéből. Midőn a nyilak tollai, mint fekete felhő, elborították a szemhatárt, s így sem a nap, sem a többi égitest fénye nem lévén látható, a világos nappal már sötét éjszakává lön az ellenség szemeire nézve, akkor az aknákban levő lőport meggyújtották. Mihelyt a por meggyulladt és a föld belseje tele lön tűzzel, a vár, mely eddig oly szilárdan állott, mint egy hegy, azonnal megingott alapjaiban, a gyaurok napja pedig sötét éjszakára változott. Amint most a gonosz fajzatúak meg akartak alázkodni és kegyelmet kérni, az erős és szilárd tornyok hirtelen a levegőbe repültek, s egy pillanat alatt minden részök szerte szétszóródott, mint marék szalmaszál. Óriási bűzös füst lövellt ki valamely lyukon a magaslat oldalán, sok-sok felismerhetetlen tárgy darabkáit kavarva a légbe.

Ám volt a várnak, ígyen folytatja Kemál, egy igen erős tornya, mely alá nem ért el az akna, s így ennek erős alapja és szilárd építésű oszlopai nem ingottak meg. A gonosz tervű ellenségből egy csapat e toronyba menekült, és így megszabadult a kardok csapásaitól. De nemsokára belátták, hogy ha a hétrétű föld gyomrába süllyednének, vagy a magas égbe röpülnének is, akkor sem találnának szabadulást a gyűlölettel és bosszúval telt győzők dühétől; hogy tehát gonosz leiköket megmentsék, szívük őszinteségéből kiabáltak kegyelemért. A világos elméjű hadvezető és ellenségöldöklő pasa pedig az isteni törvény értelmében a próféta régi gyakorlatához alkalmazkodva, a szultánok ősi kánonához szabva eljárását, és végre eszébe véve e mondás értelmét: a kegyelmezés a győzelem alamizsnája!, megbocsátott e szégyennel terhelt bűnösöknek ballépésükért, így a gyűlölet és harag tüze egészen elaludt. A gonosz természetűeket megajándékozta a kegyelem díszköntösével, azok pedig örömmel hajtották nyakakat a hódolat igájába, és nagy hajlandóságot mutattak arra, hogy alattvalók legyenek. Amint a lázadás és engedetlenség tanyájából kijöttek, s ehelyett az alattvalók biztos kötelékébe léptek, jó szemmel tekintették őket. Bűnök és engedetlenségök megbocsáttatván nekik, mindenféle jótéteményben részesültek, s a bőkezű nagylelkűség számtalan ajándékaival örvendeztetének meg.

Még azon a napon, melyen a vár elfoglaltatott, feltűzettek az iszlám diadalmas zászlói a toronyra, a hit harcosai pedig - mert győzelmet nyertek - örömnek és vidámságnak adták át magokat. A kereszt híveinek kemény szíve végre meglágyíttatott, a tévelygő hitetlenek gonosz felekezete megtöretett. Másnap a szerencsés és győzhetetlen padisah a csillag sokaságú hadsereggel, a tenger hullámaihoz hasonlító csapatokkal megérkezett a várhoz, és a környékén elterülő gyönyörű mezőn tábort ütött. A hadrendező és Aszaf bölcsességű Ibrahim pasával a rumili szerdárok és szipeszalarok is megjelentek a padisah dívánjában, mely alkalommal a dob és zászló jelvénnyel bíró csapatparancsnokok, a Túsz és Kanoz hatalmú és méltóságú bégek kezet csókoltak a padisahnak, és hallották megmásíthatlan magas parancsát. Az ellenségkötöző, várhódító, okos és tapasz17