Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - HETVEN ÉVE HALT MEG KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - Füzi László: Búcsú Faludy Györgytől
nek a sírja közelében temették el), s még hány és hány ember volt, akinek már csak ő ismerte emberi valóját. Ezért is gondolom, hogy irodalmi estjeinek, beszélgetéseinek - melyek nélkül, azt hiszem, élni sem tudott volna -, szintén megvolt a maga nagyon fontos szerepe. Sokan és sokszor hallgatták, éppen azért, mert az életünkből lassan eltűnő hangot képviselte. A Forrással hazatérte óta szoros volt a kapcsolata. Az emlékek másfél-két évtized alatt is összegabalyodnak, de az biztos, hogy először Szegeden találkoztunk, 1988. szeptember 30- án, ahogy a Villon-kötetbe írt dedikáció alatt a dátum ezt őrzi, amikor az emlékezetes nagy szegedi egyetemi estje előtt a Móra-kollégiumban kerestük fel Szekér Endrével, aztán Pesten, a Kossuth Klubban, Herceg János jubileumi estje előtt, oda Benes Józseffel utaztunk fel, a két idős író egy órával az est kezdete előtt meghitten beszélgetett egymással, ebbe a beszélgetésbe kapcsolódtunk be, Benes nagy belépőjével. Az elmúlt években számos versét-írását közöltük, még több levelet váltottunk, a levelekbe bele-beleolvasva utólag is tudatosítom, hogy írásaink- ra-könyveinkre is reagált bennük, részt vett irodalmi estjeinken, sokszor és emlékezetesen szerepelt a Forrás „kötelékeiben", még Kiskunhalason is vele együtt léptünk fel, a Forrás azonban csak a kezdeményező és elindító szerepet töltötte be Faludy György és Bács-Kiskun megye, Faludy György és Kecskemét kapcsolatában. A Katona József Könyvtárban rendezték meg, Ramháb Mária igazgatónő kezdeményezésére azt a nagyszabású irodalmi estet, amelyen az akkor kilencvenesztendős költőt köszöntötték. Kecskeméten találta meg, ha lehet ezt mondani, a fotósát is, Bahget Iskander személyében. Faludy Györgyről a legjobb fotókat Bahget Iskander készítette, ebben biztos vagyok, ezt a kapcsolatot erősítette meg a tavaly nyári beszélgetés Iskander kertjében. Benes József portrét készített a költőről, az említett születésnapon adta át az emlékezetes hajkorona körvonalait követő rajzot a kép „alanyának". Az említett, idén júniusi beszélgetést a Kecskeméti Televízió teljes egészében rögzítette és sugározta. Kecskeméten, mint annyi más helyen, kultusza volt Faludy Györgynek - aki mindenkivel, akivel kapcsolatba került, így szerkesztőségünk tagjaival is, a szélesebb Forrás-kör tagjaival is személyes kapcsolatot ápolt. A júniusi, a Könyvtárban lezajlott beszélgetés minden mozzanatára emlékszem: fáradtan, megtörtén érkezett, a beszélgetés során viszont hihetetlen koncentrációval fontos, megőrzendő mondatokat mondott. Elmesélte, mennyire szereti Kecskemétet, s hogy azért szereti, mert Kecskemét a kultúráján keresztül mutatja meg a maga arcát. Arra a kérdésre pedig, hogy mivel tölti az idejét, nagyon egyszerű és emberi mondattal válaszolt: Élvezem az életet. Mondta ezt kilencvenhat évesen, a huszadik századot átélve, betegségektől sújtottan azoknak, akik a mai Magyarországon annyi mindent megtanulhatnak, csak egyet nem, élvezni az életet. Sokat, nagyon sokat veszítettünk a halálával - akkor is, ha arra gondolunk, hogy miképpen adta tovább a huszadik századi örökkön való útonlét emlékeit, s akkor is, ha a magunk vele kapcsolatos emlékeire gondolunk. Folyóiratunk megjelentetését a T . r ^ nka Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA és a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 132
