Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - HETVEN ÉVE HALT MEG KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - Pintér Lajos: Bardócz Lajos köszöntése
Pintér Lajos Bardócz Lajos köszöntése Bardócz Lajossal egy kecskeméti teraszon ülünk, és rövid számvetést készítünk. Lajos most hetvenéves. Arca fiatalossága, mozgása alapján ebből persze vagy tíz évet letagadhat. Mestersége címere: óriási mappa most is a hóna alatt: benne fametszetek, ezeket hozta megmutatni. Szépek, mesterien szépek. Bardócz Lajos 1936. október 24-én született Erdélyben, Szászsebesben. 1960-ban Bukarestben végezte a Képzőművészeti Főiskolát. 1970-ig Bukarestben dolgozott a magyar nyelvű könyvkiadónál grafikai szerkesztőként. 1970 és 1988 között Kolozsváron élt, az ottani művészeti középiskola grafikatanára. Jó sorsa vagy egyáltalán sorsa vezette Tiszakécskére, az ottani művésztelepre. Ahol először csak vendégeskedett, de ahol 1988-tól meg is telepedett. 1995 óta a kecskeméti Kandó Kálmán művészeti szakközépiskola tanára. És persze: az országban és a világban kiállító művész. Beszélgetünk. Mesterei, tanárai közül Kazár Lászlót említi. Erdélyi kollégái közül, mint akik talán legközelebb állnak, álltak hozzá, Cseh Gusztávot, Deák Ferencet, a szobrász Gergely Istvánt. Beszélgetünk, szeretettel sorolja kandós kollégáit, művésztanár társait: Lakatos Pált, Damó Istvánt, Miklós Árpádot. Kis szünetet tartunk a beszélgetésben, nézegetjük a mappát és Lajos fametszeteit, a képek egy-egy apró titkába avat be. Én pedig arra gondolok közben: Molnár Péter és Bodri Ferenc, Benes József és Damó István, és épp ő, Bardócz Lajos és mások, közelünkben élő grafikus, festő és szobrász barátaink, mind-mind ott állnak a Forrás holdudvarában. 114
