Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - HETVEN ÉVE HALT MEG KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - Lengyel András: Kosztolányi-dubiózák
találja a békemozgalmat, és huszonnégy órával ezelőtt kemény, kardos szavakkal vonta kérdőre azt az egyenes és bátor magyar államférfit, aki a téboly korszakában állandóan és következetesen az emberiség szavát hirdette. Gróf Károlyi Mihály ma is hangsúlyozta különállását, kifejtette, hogy a békét mégsem egyformán akarják és nem is egyformán hirdetik. Idézte Usza Istvánnak - akit Clemenceau annak idején elfelejthetetlenül a „kis tatár Bismarcknak" keresztelt el - nevezetes és megdöbbentő kijelentését, hogy „a háború alatt nem szabad a békéről beszélni", csak a békében, mikor úgysincs semmi haszna. Ennek a kijelentésének, sajnos, hosszú évekig érvényt is adott, és nyögte minden szabad ember, nyögte a mi toliunk is. Meddőnek tartjuk a vitát, minthogy kétféle államférfiúi típusról van szó, akik sohase érthetik meg egymást. Tisza István a régi világrendet jelképezi, melynek ebben a háborúban kell elpusztulnia, Károlyi Mihály az újat, amely ebből a háborúból születik meg, az egyik a militarista, a másik a humanista. Mind a kettő más és másféleképpen szemléli az eseményeket. Az egyik örömkönnyekkel szemében hirdeti a háborús diadalokat, a másik pedig mindig csak gyásszal beszél a háborúról, mint az az ember, akit éjszaka megtámadtak, és semmi örvendetest nem talál abban, hogy kénytelen volt a házába betörő rablókat leölni. Az egyik a tizenkettedik isonzói csata idején, egy pokoli tél előtt megvédelmezi a háborút, a másik győzelmünk idején a békét hangoztatja. Az egyik a múlt, a másik a jövő. Pesti Napló 1917. október 26. A Luigi Cadorna Settembre MCMXVII Gabriella D'Annunzio ezt a győzelmi verset 1917 szeptemberében írta az olasz vezérkari főnökhöz. A Corriere della Sera szövege nyomán közöljük magyar fordításban. E sorsos év, amely benned betellett Itáliát a kard dicső' jelébe emelte; és amerre megy, elébe Int sok hű ajtó, véres útja mellett. Feszítsd ki a halált most az öröklött Vodice s Ermada közt, mint egy íjat, hágd át a vad Isonzót, hogy kivíjjad a győzedelmet és készítsd az öklöd. Szüless a földből, ifjúvá kell lenned, ugorj magasra és ifjonti testtel vágj kölyök-hó'seiddel a pokolnak. E harcos évet, mely betelt te benned, az új jövőre szomjuhozva vesd el, őrizd magad és légy a szörnyű holnap. Gabriele d'Annunzio Pesti Napló 1917. november 9. 105
