Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Vekerdi László: Isten szalmaszálán (Buda Ferenc legszebb versei)
A mottó természetesen: Homo homini lupus A sztoikus humor, a szatíra, az irónia gyakran színezi és nyomatékosítja a bírálatot. Mint például a Rigmusokban: Szólj, philosoph, tudsz-e jobbat? S míg a Föld magmáig rothad szörfdeszkáin im a jognak újgazdagék plébojognak. Vagy ahogyan minden sorában hatványozza a Túlélés abszurditását Buda iróniája. Vagy ahogyan a Hadak jöttek, hadak mentek kezdetű versben egyetlen keserű szatírába ötvöződnek napjaink csalódásai és álszentségei, lelepleződnek az „új hadak: a hangszalagrend lovagjai, bunkók / hadnagyai, öklök bajnokai, / bankók és bankok tábornokai, / és mindent megoldanak, s majd / megváltanak a püspökök, prépostok, / prelátusok, Krisztus helyett a / Pilátusok, mosom kezem, mosom / a kezem, de előtted, Uram, / hiába mosom, mindhiába. / Tudom, hogy képtelen, lehetetlen / Tehozzád oda átkiáltanom, / magamban mégis elsuttogom: / van-e, lesz-e, marad-e mentség / iszonyú vétkeinkre? — Válaszolj, / Szív Vitéze." És a vers előtt mottó, vagy inkább ajánlás: „...s nem az ökölnek, / vitéze lettem a szívnek." Nagy László Lehetne mottója az Iskander-képnek is a könyv elején. *** Itt be lehetne, tán be is kellene fejezni ezt a hosszúra nyúlt recenziót. Csakhogy Buda Ferenchez elválaszthatatlanul hozzátartoznak szűkebb? - mondjuk inkább Füzivel -, meghatározó Pátriái. A Szalmaszálánba n; az Éjszaka és a Szó, két fontos öntanúsító verse között ott található legszebb versei egyike, a Szülőföld, Debrecen. A Füvek példája is tartalmazza, a Szürkeszemü és a Szél között; a Szalmaszálánban az utóbbi két vers nem szerepel. A Szülőföld utolsó strófájának utolsó sora pedig különbözik a két kötetben. A Füvekben: „Születtem Debrecenben / ő röppenésem bokra. / Fogadd be majd a testem, / Köztemető homokja." A Szalmaszálánban az utolsó két sor: „Fogadd be majd a testem, / hazám futóhomokja." Az Ébresszen aranysíp (1970) fülszövegén ez olvasható: „Harmincnégy éves vagyok, Debrecenben születtem. Szüleim, rokonaim, barátaim élnek ott, gyermekkorom és ifjúságom máiglan összekötnek vele. Erdőjével - sivatagaival is - ez a város nevelt emberré: nincs miért megtagadnom. Földművelő és kétkezi munkás elődeim sorsát - kicsiben - magam is végigcsináltam. Első könyvem megjelenése: 1963 óta tanítok. Polgárává Kecskemét fogadott. Apjának négy gyerek szólít." Debrecen - Kecskemét. Szülőföld? Otthon? Haza? Vall erről is Buda Ferenc a „Himnusz haza" átvételével az Isten szalmaszálánba. Ez a Tanya-hazám mellett a kötet másik kulcsverse. Idézni kéne az egész hosszú verset; ha nem egyébért, hát tanulságul múltat-jelent-jövőt magabiztosan magyarázó (és kisajátító) hazafiaknak. De jelen filológiai nézőpontunkból is ide kell másolnunk legalább az utolsó hat strófáját: „Múlt hantja jövő torlasza / Szikföld- haza Homok-haza / / Gyertyám leég előbb-utóbb / fiad vagyok? földönfutód? / rád-rádlelek elvesztelek / arcomba fúj makacs szeled / / kérdőre von nekemszegül / megvallat könyörtelenül / / s én csak hebegek dadogok / dűlőiden elindulok / / lesvén ahogy göröngyeid / fölisszák Isten könnyeit." A verssorokhoz hozzá kell olvasni az Utószót, hadd álljon itt ebből is néhány sor: „Kötődése, vonzódása az alföldi tájhoz és a tájban megőrződött múlthoz elemi erejű. 46
