Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Vekerdi László: Isten szalmaszálán (Buda Ferenc legszebb versei)

Amit vállal, kér és ígér ez az öntanúsító vers, annak nagyszabású megvalósulása a Tanya-hazám című ciklus. Előtörténetéből nem árt tudnunk, hogy Buda pályájának egy mostoha fokán tanyasi tanítóként kereste a kenyerét. O azonban nem érezte száműzetésnek ezt a munkát, tanítványaiban s azok szüleiben az övével rokon sors mostohagyerekeit ismerte fel, s kapcsolata velük így alakult póztalan, kemény, fájdalmas szolidaritássá. Ilyen ez a versciklus is: súlyos és fájdalmas." (Kiss Ferenc i. m. 210-211.) S mintha ez is átderengene az arckép bozontján a Holt számból búzaszál élén. Egyfajta versben bujdosó haramia - „és holtig a hűségtől nem menekülsz", mondhatná magáról ő is.

Bahget Iskander által remekbe fotografált arcképpel kezdődik az Isten szalmaszálán kötet is. Kezdődik, mondom, mert a kép szervesen hozzátartozik a kötethez. Összehasonlítva a Holt szóimból búzaszál arckép Buda Ferencével, minden recenziónál-kommentámál szebben demonstrálja az utat, amit Buda Ferenc a két kötet megjelenése-összeállítása között bejárt. Helyesebben bejárni kényszerült, hiszen a változás tükröződése inkább annak a ma még fel sem mérhető, és igazából fel sem ismert „változáscsomagnak", ami a költő útját környező országban-világban végbemegy. Kiss Ferenc utalt már erre is, mikor 1983-ban írt recenziójában figyelmeztetett rá, hogy egy eredendően és elementárisán Másik Ember centrikus költészetet, mint a Buda Ferencé, akár el is sorvaszthat, megújulásra képtelenné tehet a süket visszhangtalanság. Illetve hatástalanság: „Budának alapgondja, hogy a szó, a vers mit ér, beavatkozhat-é az élet alakulásába. Azt hiszem, a költészethez fűzött reményének is ez a próbája. S tapasztalhatja, hogy a szórakoztatóipar ricsajában, a tömegkommunikáció özönében mit érhet el a költő. Ebben a helyzetben, aki csak azzal a hittel tud verset írni, hogy a szó előbb-utóbb cselekvéssé válik, könnyen elvesztheti a kedvét. Nemcsak a kísérletezéstől mehet el a kedve (a kísérletezés címén művelt szélhámosságokról nem is beszélve), de magától az élettől is. ... Bíbelődni, játszani, kísérletezni a bőrrel, a fával fesztelenül és fáradhatatlanul tud - a vers azonban szentség, attól le kell omlania Jerikó falainak. Ha erre nem képes ... abba kell hagyni. A derű, mely élményeinek olyan kezelését tenné lehetővé, ahogy anyagát a szobrász alakítja, a vers előtt szégyenkezve visszahúzódik, s ott marad pőrén, puszta kézzel. Sziszüphosz, aki tudja, hogy a szikla majd úgyis visszagördül." „Aki azonban - írta Kiss Ferenc előre látva szinte Buda pályáját - látványként tudja szemlélni, talányként fürkészni, emberi dokumentumként mérni, értelmezni azt, amit lát, s érzékeit és intelligenciáját épp ezért folytonos készenlétben tarthatja - annak verset fial a fű, a felleg, a galamb, a gazság és minden. Mert a világra belül egy másik világ felel, mint a növény a napra és esőre." Őt fényképezte Bahget Iskander az Isten szalmaszálán elejére. Az átható, szúrós, mégis bizakodó és bizalomkeltő tekintet, a fénylő, okos szemek, a bajusz és a szakáll között a szomorkásán lefelé görbülő de nem elkeseredetten vagy pláne megvetően lebiggyesztett száj, a bajusz és a szemek között, az orr melletti orcán pedig a régebbi képből megőrződött kedves, majdhogynem hamiskás mosoly... És az egész arcon mégis valami aggodalom? kozmikus ború? Egyre mélyülő kétely? szkepsis? irónia? szatíra? Mindezeknek egy jellegzetes Buda Ferenc-i keveréke? szintézise? harmóniája? Az újabb s legújabb Buda- versekben mindenesetre, mintha csak a Kiss Ferenc-i receptet követné, hűség, tisztánlátás fürkészi, méri, értelmezi emberi dokumentumként és bírálja szigorú következetességgel az ezredforduló és a XXI. századelő torzulásait, zsákutcáit, aljasságait, csalásait, különféle álszentségeit és nagyképűségeit, erőszakosságait, végzetes önérdekvédelmeit. így nemhogy nem szűkült, hanem hatalmasan tágult és megújult Buda Ferenc versvilága. Berzsenyi, Batsányi, Petőfi, Arany, Vajda János, Ady, József Attila, Radnóti, Nagy László nyomában, de visszamehetnénk egészen akár Katona Józsefig, s tán Kecskeméti Vég Mihályig - de erről Orosz László tudna szólni -, Buda Ferenc megújította a napjainkban újra égetően időszerűvé vált leleplező-bíráló poézist. A magyar vers egyik jellegzetes vonulatát. A két Iskander-fénykép mutatja, hogy megadta az árát. Vagy ahogyan Kiss Ferenc írja: „A szegé44