Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Vekerdi László: Isten szalmaszálán (Buda Ferenc legszebb versei)
Kerek az ég. A láthatár homályos. Hulltom után mi marad? Lábnyomok? Történetek? Egy pár üres cipő? Gének? Átörökített arcvonások? Egy röppenő mosoly? Egy kéz-simítás? Kiszáradt tengeremben vonszolódom - se játszi delfinek, se dőlt vitorlák: ismét csupán a szél jő: szembe fúj, talpam nyomát behintvén sós homokkal. Üres határ. Szétporló csillagok. Lesz földem újra puszta és kietlen? Lassan bealkonyul. Se út, se ösvény. Ki válaszol? Ki válaszol nekem? A vers, akár a Füvek példája idején, most is „üzenet", „valóságos kapcsolatok, cselekvésértékű megnyilatkozások jelrendszere." A vers „tudósít valakiket, akikre tartozik, akikben bízik, akikért beszélni érdemes." S hogy kétség ne maradhasson felőle, dedikálja a verset: „Ilia Mihálynak". Megismétlődik a dedikáció a Forrás ez év májusi számában megjelent Buda-versben: „Ilia Mihálynak, O jól tudja miért". A vers címe „Míg élsz". „Nincs Múlt s Jövő - Jelen van, / Míg élsz, mindig veled van," kezdődik a vers, kemény tőmondatokban sorakoztatva a „Jelen" beavatkozásának keserű következményeit, életünkben, mindennapjainkban egyéni szinten, de országos jelentőséggel. Folytatásaként az Isten szalmaszálán második felében mindinkább az Árvaföldből és az Árapályból átvett verseknek. Utóbbiból a fentebb hivatkozott mellett további tíz vers vétetett át, köztük a jelen kötet címét adó Isten szalmaszálán. Az Árapály kötet több mint egyharmada átkerült ide. A Füveknél ez az arány 52-ből 11. A Füvektől a Szalmaszálán felé haladva, észrevétlenül szinte, megváltozik a hang. Az Utószóban Fűzi László a következőképpen regisztrálja ezt: „Újabb verseiben, írásaiban, interjúiban Buda Ferenc gyakran szólt a rendszerváltást kísérő folyamatok ellentmondásosságáról, egy helyütt, az írás megteremtette szabadságból kiindulva írta: »Határtalan a szabadság, elveszni benne.« Máskor, egy interjúban, a következőket mondotta: »Az embernek magába kell süppednie és körül kell néznie, hogy mi minden is történt velünk. A tágabb világ változásait úgy kellett megtapasztalnom, hogy egymással ellentétes tendenciák érvényesültek. A szabadság - jobb szó híján nevezem így - bizonyos megnyilvánulási formái kiteljesedtek, vadhajtásokat is növesztettek, a szabadság más formái pedig - számomra legalábbis - végletesen korlátozódtak.«" Jórészt erről szólnak az újabb versek. Mint például a Malom „de én hálok a világgal, nem énvelem ő (Szécsi Margit: Címer) se becsület se békesség se forradalom ki a molnár ki tudja de forog a malom a leosztás: kinek éhkopp kinek tele tál fölemészti ez a világ aki vele hál hontalan itt a közérdek 39
