Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Vekerdi László: Isten szalmaszálán (Buda Ferenc legszebb versei)

S bár Krisztusnak lenni szégyen hisz kivégzik észrevétlen míg a vízre száll a Nap kiválasztom nádszálamat.

Tóth Éva bemutatott. De egyetlen vers okozhat-e barátságot? Lehet, nélküle is, ám makacsul hiszem, ezekkel a sorokkal indult negyedszázadnál valamivel régibb összetartozásunk a kézfogások szaki thatatlan láncszemein át. Aztán a szegénység albérlete a rózsadombi villa eresze alatt, segédmunka a Chinoinban, három műszak, de költészet, de irodalmi élet is az Új írás körül, és olyan asztaloknál, ahol az emlékezetben még mindig ülnek halott nagyjaink: Veres Péter, Sinka István, Tamási Áron, Kassák Lajos, Nagy László. Ifjúságunk: kezdő költő, fiatal házas korunk, kislányaink tétova hintázása, hajnali hazatántorgás május parki virágain át. Ifjúságunk. 1963."

A fent idézett vers nem került át a Szalmaszálánba, de a következőnek citált-bemutatott vers, az Éjszaka igen. Mégpedig két fontos, a „Buda-filológiában" öntanúsítónak nevezett vers, a Szülőföld, Debrecen és a Vascsillag közé. Ágh István is ilyen összefüggésben citálja néhány sorát:

Kínozzák egymást az ágak, nyikorognak, a messziségek ördögi merevítőköteleit eloldozza az erős szél.

Vissza- és mára gondolva - ez a forma kikezdhetetlenül egyéni. Ütőhangszerek zenéje, erő és szaggatottság. Az Éjszaka a máig érvényes, tovább tartó lírai eszmények és motívumok invokációja:

Magam vágok a hegynek

dermedő öklömet zsebre gyűröm

leszegett nyakú konokság visz előre, ...

de én meg nem állok, nincs bennem töredelem,

felfelé gördülő kő vagyok,

Fújj hát, erős szél! ...

Térben és időben látom a második műszakról hazatérőt, én, kinek akkor a hegy aljáig volt hazafelé, aki az elszakadást, s az otthoniak dermedt öklét írtam meg, s a jeges, szélkegyetlen életet bőrömön nem éreztem. S ha barátságunknak meglett a szerződés-verse, megíródott a szomszégságunknak is, újra felemelhettem a kezemet és nagyot csettinthettem.

Legyen sötét. Aludni kell.

Kenyeret se hozok haza,

Virágot se tépek magamnak.

Még akkor nem sejtettem, efféléket írok rövidesen én is. A vers megdöbbentő egyszerűsége, cicomátlansága szuggerált. Nem előzmény nélkül, hiszen akkori költészete több darabja maga a népdal.

Nincsen semmim, egy kevés se, lehet, nem vagyok már én se.

37