Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói

sal végiglocsolta az összes ételt, s a tányérra tervezett kompozíció is összeomlott. Az indiai szakácsnő zavarában újabb szelet húst rakott a tányérra, szalvétával körbetörölte a tányért, a brokkolit csipesszel igazította el, mint aki műtétet hajt végre.- No problem! - magyarázta Valentin, de azért örült, hogy nem a szatyorba folyt a mártás.

Az emeleti, levegős teraszra ült, igaz, alul az autókból nem ózon pufogott. Volt a tálcán langyos krémleves, sör és kenyér is. A szatyrot maga mellé ültette, mint egy soha nem éhes társat.

Először érezte magát biztonságban, nyugodtnak és elégedettnek. Végre elcsípte a fonalat, most már csak végig kell rajta menni. Azon sem lepődne meg, ha ma este Kiwi dührohamot kapna, és betörné az ajtaját. Nem számíthatott arra, hogy valaki fölgöngyölíti a gondolkodását. De vajon mihez kezdek, ha Kiwi föladta? Igen, a srác azért rohant el a párnával, mert nem bírta tovább. Kiwi legyőzte őt. De most Kiwi van vert helyzetben.

Ez lenne az irodalom?

Nekem ennél valami jobbat kell kitalálnom. Azt hiszem, ezt várja tőlem az Alapítvány. Nem véletlenül választottak ki kétszáz ember közül. Pontosan ismerniük kellett a képességeimet, és kapóra jött, hogy nem a fővárosban lakom, ez az egyszerű tény jól szolgált magyarázatul. De mire kellenek az Alapítványnak az általunk megírt gondolatok? Mit akarnak vele bizonyítani vagy elérni? Egyáltalán, mire használják?

Túl sok a kérdés, gondolta Valentin, egyszerre csak egyre kaphat választ.

A nap elszakadni látszott a felhőktől, mikor szirénázó autók vertek port az utcán. Mentő, tűzoltó és rendőrautó. Mindhárom a téren állt meg, ahol Valentin a pulóvert vásárolta.

Forróság öntötte el, nyugalma, mint könnyű lepke, tovaszállt.- Hülye ötlet volt, ezt fogom mondani a rendőrségen - motyogta magában, fölállt, a sört nagy kortyokban lenyelte.

A lift előtt harmincán várakoztak, a két szintet megfutotta a lépcsőn. Nem a tér felé, egy hátsó úton indult haza.

Lépteit a gyors és lassú közé állította, bár senki nem tudhatott róla semmit, a szatyor emblémáját a hasához húzta. Az autók szirénája elhallgatott.

Az lehetetlen, hogy a két könyv miatt csináljanak ekkora fölhajtást, morgott magában. Bár Nyugaton vagyunk, itt nagyobb a veszély, és nagyobb az elővigyázatosság. Mérgező és robbanó könyvek tucatjait rejthetik el a terroristák. Ha holnap a címoldalra kerülök, az isten se ment meg tőle, hogy kiadják itt is a könyveimet. Már ha van egy kis üzleti érzékük. Ezt kitalálni se lehetett volna jobban.

Valentin úgy slisszolt be a Bergstrasse 18-as szám alá, mint aki egy egész várat zár magára.

Odafönt Kiwi ajtaja elé állította a szatyrot, ha nem is veszi észre, akkor is elhasaljon benne.

Becsukta az ajtót, leült az ágyra, hanyatt dobta magát. Eddig ez volt a legizgalmasabb. Mert nekem kell kezdeményezni.

108