Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói
Valentin a fényben zümmögő Bástyát nézte, a szituált figurák naponta hordott pózait, s mielőtt visszafordult volna, három lépéssel a társaság fénykörébe lépett. Néhányan ránéztek, ő Malbumot kereste. Ruházata illett is, meg nem is a többihez. A sarokban férfi állt a pultra dőlve, Valentin megismerte barna cipőjét.- Mister Malbum! - szólt határozottan Valentin. A férfi ijedten kapta föl a fejét, mintha rossz híre jönne. A társaság Valentin érces hangjára elhallgatott. Valentin feszült volt, de ura mozdulatainak, s kinyújtott karral Malbum felé indult, akire fékezhetetlen mosoly ült ki. Malbum néhány egészségügyi kérdés után megkocogtatta a poharat, bár eddig is csend volt.- Kedves barátaim, szeretném önöknek bemutatni Mister Valentin Jobbágy írót, aki Magyarországról érkezett - dübörgött Malbum hangja a csinos, de hideg falakra támaszkodó Bástyában, majd a kedvemért angolul is elmondta. - Regényt ír nekünk, benne lesz a város, és lesz benne szex, szerelem, és természetesen krimi. A krimi úgy csapott Valentin fülébe, mint a pisztolygolyó, s ott helyben megfogadta, hogy soha többé nem beszél nagy vonalakban, nem hord össze elő nem készített terveket. Érdekes, a szexre senki nem volt fogékony, csak a krimire. És mi az, hogy benne lesz a város? Ezt eddig soha nem említette. Ez lenne a feladat? Ma este meg kell kérdeznie. Valentin tőle telhetőén meghajolt, nem szerette az alázatnak ezt a pincéres formáját. Malbum azonnal karon ragadta, s a társaság közepébe húzta.- Hadd mutassam be először Éva Bürde írónőnek, már három könyve is megjelent nyomtatásban, és most dolgozik a negyediken. Mi is a címe? Éva arca kerek volt, szemüvege mögött szürke szempár vibrált, mintha folyton ötleteket találna ki és vetne el gyorsan. Haja sötéten, füle alatt formára vágva fénylett, mint a lósörény. Szürke szoknyát és ráengedett blúzt viselt. A mellei közé nehéz agyagtárgyat függesztett, hogy domborúbbnak mutassa az aprócska kebleket. Valentin megfogta a kezét, s biztos volt benne, erre a kézfogásra többet nem lesz szükség.- Sajnos a címét még nem tudom - vágta ki magát Bürde, de Valentin le merte volna fogadni, hogy tudja, csak nem meri elmondani, mert annyira rossz.- Kitalálhatom? - kérdezte Valentin szemtelenül, s lám, Bürde azonnal összerettent, s mindjárt átvette a szót.- Járt már a könyvtárban? -^kérdezte Bürde ügyesen.- Nem. Vagyis egyszer, de eljöttem - mondta Valentin, ám mintha Bürde nem értené a választ.- Nagyon sok jó könyv van a könyvtárban - hajtotta tovább a beszéd fonalát Bürde.- Tudom - mondta Valentin -, de nem szoktam könyvtárba járni.- Hogyhogy? - kérdezte Bürde olyan hangsúllyal, hogy arra már Malbum is fölfigyelt, aki eddig kettejük között, gondolataiban mosolygott. 102
