Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói
Elővette a térképet, most a névmutatónál kezdte. Windmühle. Följegyezte a koordinátákat és visszalapozott. A várost sárga vonallal jelölték körül, egy tó északi partjának csücskében feküdt. Valentin külföldön se nagyon járt, nemhogy errefelé. Megnézte a vasútvonalat, merre lehetne odajutni. Összevissza bolyongott az ujja, egyszerűbb lesz az állomáson. Hátradőlt, a sötét ablakra húzott függönyt nézte. De milyen regényt írjak én ott, morogta magában. Semmilyen ötlet nem jutott eszébe. Vagyis egy régi, nagyon régi, de azt nincs értelme megírni, mert azt hiszik, hogy magáról írja. Hogy panaszkodik. Az író egész életét végigdolgozta, de fogalma sem volt róla, hány példányban fogy, szeretik-e az emberek a könyveit. Csak kiadták. Soha semmilyen elismerést nem kapott, egyetlen díjjal sem jutalmazták. Pedig várta. Mindig várta, hogy megszólal a telefon, s azt mondja valaki, gratulálok. Vagy jön egy levél, amiben elismerik a munkáját. Most már nem ír, nagyon öreg. Ül a hintaszékben, pokrócba csavarva, teát iszik és vár. Megígérte, hogy nem fog meghalni. Szemben a polcon ott vannak a könyvei, azokat nézi. Magát. Vagy magamagát. Valentin összerántotta a függönyt, átöltözött a fürdőszobában, az ágyán fölrántotta a takarót. A lepedőn hatalmas, száraz folt. A szemüvegért nyúlt, hogy megnézze, mégis mi lehet az. II. fejezet A vonat alkonyatkor indult a fővárosból, de mire kiért a házak közül, besötétedett. Valentin kavargó gondolatok között nézte a sötét üvegtáblán elfutó fényeket. Az Alapítvány levelét kabátja zsebében tartotta, mint legközelebbi bizonyságot erről az útról. De miért nincs aláírva? És hogy lehet az, hogy kétszáz emberből őt választották? Mit számít az, hogy valaki vidéken él vagy a fővárosban? Egyikre se tudta a választ. A kocsiban idős, alacsony asszony utazott vele, mackónadrágot viselt és cipzáros mellényt. Rádiót hallgatott két füldugóval. A szemei üresek és vizesek voltak, soha nem nézett rá. Hatalmas barna bőröndje Valentin feje fölött himbá- lódzott. Hogy tudta egyedül fölrakni? Valentin fekete bőröndje és hátizsákja az asszony feje fölött fért el. A folyosóról időnként dohányfüst vagy erős parfümszag szivárgott a fülkébe. Valentin lehunyta a szemét, s képzeletben a térképen követte a vonat útját. 85
