Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Tóth Ágnes: Vádlottak-vádak-ítéletek Bács-Kiskun megyében 1956 után
A grafikonon jól látszik, hogy az ítélethozatalra nem egyenletesen, nem folyamatosan növekvő vagy csökkenő módon került sor. Mind az első, mind a másodfokú ítéletek száma 1958 nyarán megugrik, majd némi fáziseltolódással az év végére, illetve 1959 elejére megint meredeken zuhan. További kutatást igényelne, hogy a bíróságok munkájába való közvetlen politikai beavatkozások korrelációt mutatnak-e az ítélethozatal időpontjával és a büntetések mértékével. Annyi azonban a fentiek alapján is megállapítható, hogy az ítélethozatalban megfigyelhető a kampányszerűség, ami szoros összefüggést mutat a hatalom pozícióinak megerősödésével, illetve a restauráció fázisaival. Az első fokú ítéletek mértéke: Az első és a másodfokú ítéletek összehasonlítását nem tudtuk elvégezni, mert az adatlapok sok esetben pontatlanul, illetve statisztikai összesítésre alkalmatlan módon tartalmazzák a másodfokú ítéletek mértékét. így csak az első fokú ítéletekről rendelkezünk összesített információkkal. A vádlottak háromnegyed része viszonylag rövid idejű börtönbüntetést kapott. 29%-ukat 1 évig, 35%-ukat egy és két év közötti időtartamú börtönbüntetésre ítélték. A vádlottak 4%-át igen hosszú, 10-15 év közötti, 5%-át pedig 6-9 év közötti börtönbüntetésre ítélték. A másodfokú ítéletek adatai nélkül nem állapítható meg - holott fontos lenne -, hogy az első fokú ítéleteket milyen arányban hagyták jóvá, milyen arányban súlyosbították, illetve enyhítették, akár úgy is, hogy a kiszabott börtönbüntetést fölfüggesztett börtönbüntetésre változtatták. Fontos lenne még a mellékbüntetések köréről is képet kapnunk, hisz a vagyonelkobzások különböző mértéke, a lakhelyelhagyási tilalom, vagy a közügyektől való eltiltás időtartama, hosszú időre meghatározta ezeknek az embereknek az életét. A forradalom leverését követően a szovjet tankok szerepét a bíróságok és az ügyészségek vették át. A bíróságok - az ismét reaktivált népbíróságokkal és katonai bíróságokkal karöltve - tömeges, az első időszakban a kor jogrendje szerint is törvénytelen eljárásai, tízezreket szigorú büntetéssel sújtó ítéletei, és tízezrek ítélet nélküli újabb internálása az egész magyar társadalom elrettentését, megfélemlítését szolgálták. Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban résztvevők társadalmi státusáról, motivációjáról, büntetésük mértékéről egzakt és összehasonlítható módon mind ez ideig azonban keveset tudunk. Fontos lenne tehát - s ezt a feldolgozott peranyagok hiányosságaik és pontatlanságaik ellenére is tükrözik, hogy megvalósuljon egy országos személyi adatbázis, amely az egy-egy megyére, régióra vonatkozó értékes megállapítások mellett, lehetővé tenne társadalomtörténeti makro- és mikroszintű elemzéseket, illetve segítségével területi összehasonlításra is sor kerülhetne. Ezért volt számunkra fontos, hogy a rendelkezésre álló források alapján - illetve a feldolgozottság jelen állapotában - Bács-Kiskun megye példáján néhány fontosnak ítélt összefüggésre, elemzési szempontra rávilágítsunk. További kutatásokat igényelne a megtorlás más fázisainak és módjainak elemzése is. Hiszen a megvádoltak megbélyegzése büntetésük letöltését követően az esetek nagy részében nem ért véget. A hatalom nem felejtett, és nem bocsátott meg. A megtorlás személyre szólt és nem maradt abba. Eszközeiben módosult - rendőri felügyelet, munkahelyi elbocsátások, a szabad munkaválasztás korlátozása -, de nyomása nem engedett.13 Orbán Nándornak - akit tíz évi börtönbüntetésre ítéltek, mert a nagykanizsai nemzetőrség parancsnoka volt - a fia így emlékezik erre az időszakra: „Gyalázatos időszak volt, és nyilvánvaló volt, hogy apám nehezen élte meg azt a kiszolgáltatottságot. Bármibe akart fogni, semmi sem ment. ... Az ő történetének a vége a legrosszabb, rosszabb, mint a börtön. O egy ambiciózus ember volt, nagy vágyakkal és tervekkel. Tehetsége is volt 13 Szakolczai Attila: Az 1956-os forradalom és szabadságharc. Budapest, 2001.344. 64
