Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Gyáni Gábor: A forradalom társadalomtörténeti paradoxonjai

nyílik csak némi tér az önálló politikai cselekvés és a szellemi útkeresés számára, nincs rajta mit csodálkozni, ha '56 előkészítői és kezdetben volt legitim irányítói szintén ebből a régi-új elitből rekrutálódtak. Akik döntésükkel nyomban ki is rekesztették magukat a hatalmi elitből, és visszacsúsztak az alattvalók táborába. S valóban, a Rákosi Mátyás által Nagy Imre és támogatói ellen 1955-től foganatosított lépések (kizárásuk a pártból és minden hatalmi tisztségtől való megfosztásuk), valamint Kádár János 1957-től éveken át tartó megtorló akciói mind ezt a célt kívánták szolgálni.

A forradalom társadalomtörténeti heterogeneitása a forrása, hogy sokakat zavarba hoz ötvenhat történeti narratívájának elhelyezése a „világtörténelem" palettáján. A marxista fogalmi klisékhez igazított történetszemlélet tükrében ugyanis '56 rendhagyó és kategorizálhatatlan történelmi entitás. Ennek kívánt a marxista Lomax ellenszegülni, midőn a munkástanácsos munkásság mint '56 vezető forradalmi erejének a posztulálásával tért volna vissza a marxista fogalmi játékhoz. Ha azonban ez már nem lehetséges, akkor aligha odázhatjuk sokáig ötvenhat társadalomtörténetének gondos és körültekintő feltárását, ami a magyar forradalom historiográfiájában a teljes megújulást is magával hozhatja idővel.

39