Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Gyáni Gábor: A forradalom társadalomtörténeti paradoxonjai
Gyáni Gábor A forradalom társadalomtörténeti paradoxonjai A neves amerikai történet-szociológus, Barrington Moore Jr. immár klasszikusnak tekintett munkája céljául eredetileg azt tűzte ki, hogy feltárja mindazon történelmi körülményeket, melyek során egyik vagy másik társadalmi kategória képviselői (a földbirtokosok és a parasztok) a demokrácia nyugati parlamentáris változatának, illetve a jobb- és a baloldali diktatúrák (a fasiszta és a kommunista rezsimek) felemelkedésének számottevő erejévé váltak.1 Mi viszont ezúttal arra vállalkozunk, hogy megragadjuk az ötvenhatos forradalom társadalmi bázisát, valamint rámutatunk azokra az ösztönző erőkre, melyek hatására egy-egy társadalmi csoport a sztálinista hatalmi és társadalmi berendezkedés elleni lázadás „számottevő társadalmi erejévé" nőtte ki magát. Az 1956-os magyar forradalom társadalomtörténetét kutatva egyszerre figyelünk azokra, akik „csak" szimpatizáltak a forradalom ügyével, és persze főként azokra, akik tevőlegesen be is kapcsolódtak az eseményekbe. Az utóbbiakból kerültek ki a minden helységben hamarosan felálló, különböző nevekkel illetett forradalmi irányító szervek tagjai és vezetői. Őket viszonylag könnyen azonosítani lehet a személyüket illetően, a tüntetések és a tömegrendezvények résztvevőiről ellenben legföljebb sejthetjük, hogy mely társadalmi csoportok tagjaiból verbuválódtak. Mindez azért fontos kérdés, mert ha túl kívánunk jutni a forradalmi legendákon és az ötvenhattal kapcsolatos Kádár-kori propaganda társadalomképén, akkor ezeket a „tényeket" kell elsősorban tisztázni. Ami azért sürgető feladat, mert a kádári propaganda és a neki megfelelő történeti felfogás, még ha csak burkoltan is, tovább él a köztudatban; olykor épp az elsődleges források közvetítik számunkra. Hiszen a megtorlás során, a megtorlás céljából keletkezett peres iratanyag, a forradalom történetének egyik elsőrendű forrása közvetlen módon a forradalmat eltipró hatalmi elit forradalomképét továbbítja; olyan konstrukcióknak ad ugyanis hangot, helyesebben írott formát, melyek nem, vagy csupán áttételesen vallanak az események tényleges mozgatórugóiról és eminens szereplőinek a kilétéről. A bírósági tanúk és vádlottak ötvenhatról szóló elbeszélései valójában az „irányított beszéd" jegyében keletkeztek a kihallgatás során vagy a bírósági tárgyalótermekben. Ilyenformán a kihallgatást vezető rendőrtisztek, a bíró, valamint a vádat képviselő ügyész kérdéseinek, magyarán: a megtorló hatalom érdeklődésének megfelelően szerkesztett elbeszélésekkel szolgálnak az események korabeli láncolatáról. S ez nem éppen a számunkra ma leghitelesebbnek tetsző '56-elbeszélést ígéri. A nem a kádári hatalom akkori szolgálatát vagy utólagos igazolását hivatásuknak tekintő történészek persze mindig tudatában voltak ennek a ténynek. A Nagy Imre-per dokumentumain alapuló 1 Barrington Moore, Jr.: Social Origins of Dictatorship and Democracy. Lord and Peasant in the Making of the Modern World. Beacon Press, Boston, 1967. xi. 27
